A vörös homokkőbe borult város
Balatonalmádi építészete
- Blog
A város, amely kihasználta a környezete nyújtotta sajátosságokat. A vörös homokkő ugyanis ugyanúgy megjelenik Balatonalmádi századfordulós villáiban, mint a modern,1956-ban épült templomában, vagy akár a strandon is. Most megmutatunk néhány épületet, amely építőanyagának köszönhetően lett a város meghatározó épülete.
Táj- és anyaghasználat az építészetben
Magyarországon korábban a tradicionális építkezést erőteljesen meghatározta az adott térségre jellemző, könnyen elérhető helyi építőanyagok használata. Ennek köszönhetően a 20. század elejéig jelentős táji különbségek jellemezték hazánk egyes térségeinek építészetét. Mindez sajátos karaktert és egyedi arculatot adott az egyes települések építészeti megjelenésének.
A 20. század közepétől azonban a technikai és gazdasági fejlődés, valamint az építőanyagok és technológiák szélesebb körű elérhetősége következtében ezek a helyi jellegzetességek fokozatosan elkezdtek feloldódni. Ezt a jelenséget Vajda Szabolcs a Kő 2013-as számában az univerzális életforma erőteljes érték- és helyvesztéseként írja le. Tény, hogy a jellegzetes építőanyagok határozott, egyedi karaktert adnak – vagy korábban adtak – egy-egy térség építészetének és vizuális megjelenésének, miközben kapcsolatot teremtenek az adott régió múltjával és kulturális örökségével is.
Éppen ezért ezek az anyaghasználati sajátosságok mindenképpen kulturális értéknek tekinthetők.
„Az ilyen helyi ízek egyre fontosabbá válnak a mindinkább globalizálódó és egyformává váló építészeti környezetben” – írja találóan, a balatoni vörös homokkőre is utalva az Architextura szerzője.
A tradicionális építőkő használata hozzájárul a magyar táj egyedi arculatának megőrzéséhez, valamint a táji sokszínűség fennmaradásához. Éppen ezért különösen értékes a Balaton-felvidéki vörös homokköves építkezés emlékeinek és építészeti örökségének megőrzése.
Balaton-felvidék
Kép forrása: Pexels,
Molnár Tamás Photography™
A vörös homokkő
A Bakony-vidék és a Dunazug-hegyvidék építőkövekben gazdag terület. Üledékes kőzetek, mint a mészkő és a különböző homokkövek ugyanúgy jelen vannak itt, mint a vulkanikus eredetű bazalt, andezit és társai. Így a kövek kitermelése több évszázados múltra tekint vissza. A vörös homokkövet például már az ókori rómaiak is szerették itt megfaragni. A változatos geológiai adottsága miatt akár településről településre is változhatott, hogy mi a domináns építőanyag.
A vörös homokkő igazából permi homokkő, amely 250-300 millió éves folyami hordalék. Jellegzetes színe annak köszönhető, hogy vassal szennyeződött. Balatonalmáditól Révfülöpig több kisebb kőbánya látta el a térséget ezzel a látványos építőanyaggal. Vajda Szabolcs megvizsgálta ezen a területen a vörös homokkő arculatformáló hatását úgy, hogy rangsorolta a településeket. A kritériumok a következők voltak: A tájban hangsúlyos pozícióba helyezett épített elemek, illetve teljes egészében homokkőből épült felületek nagy mennyiségű jelenléte az adott település építészetében, a meghatározó kő felületek mennyisége az adott településen, valamint a felhasznált kő megjelenésének (szín, felület) vagy hagyományos alkalmazási módjának egyedisége, karaktere. Ez alapján a kategorizálás és kritériumrendszer mentén Balatonalmádi építészetére és karakterére kifejezetten jellemzőnek találta a vörös homokkő alkalmazását. Sőt, kifejezetten hangsúlyozta, hogy a vörös homokkő Balatonalmádiban az egyedi településkép legfontosabb meghatározó eleme, és 20-30-as évek villaépületeinek is egyedi építőköve.
Most nézzünk néhány jellegzetes épületet a városból, amely vörös homokkőből épült.
A Keszler-villa
A Keszler-villát id. Keszler Gyula építtette. A veszprémi születésű tanár 1872-től a tapolcai polgári fiúiskolában tanított. Szőlőbirtokkal is rendelkezett, ez motiválhatta a szőlőojtó gép feltalálására és szabadalmazására, de mint méhész saját konstrukciójú kaptárt is tervezett és értékesített. A Balatonvidéki Filoxéra Ellen Védekező Egyesületben fontos szerepet vállaló tanár-birtokosnak irányító szerepe volt a balatonvidéki szőlők újratelepítésében is.
A Keszler-villa tervezéséről és történetéről nem tudunk túl sokat. A vörös homokkővel burkolt eklektikus épületben némi szecessziós hatást fedezhetünk fel, és a kor balatoni villáin alkalmanként megjelenő alpesi-svájci stílus elemeit, mely a faszerkezetes díszítőmotívumokban és a tornácokban nyilvánul meg. A korban divatos célpont volt az alpesi tóvidék, ennek hangulata ihlette meg a magyar, sőt, az egész európai villaépíteszetet, ahol ez a hatás a városból a természetbe történő kivonulás igényét, romanticizálását jelentette.
Vasútállomás
Balatonalmádi állomása is vöröskőből készült. Ez az épület egy új építészeti koncepció mentén történő megvalósítás eredménye volt. Ugyanis a MÁV korábbi vasúti épületeihez képest egészen új szemléletet képviseltek a balatoni északi vasútvonal 1909-ben megépült állomásépületei, amelyek terveit Vasdinnyei Pál készítette. Az üdülőterület sajátos karakteréhez igazodva az épületek eltértek a MÁV megszokott típusterveitől: a tervezők a tájba harmonikusan illeszkedő, magyaros hangulatú, népi motívumokat is felhasználó állomásépületeket alkottak. Az épületek arculatát a vöröskő lábazatok, a halványzöld vakolt homlokzatok, a sötétzöld faelemek és a vörös tetőfelületek tették egységessé és karakteressé. A tornácos resti a kor vidéki nyaralóhelyeinek hangulata, a Keszler-villa esetében már említett alpesi jelleget viseli magán.
Balatonalmádi vasútállomás
Kép forrása: Fortepan
Balatonalmádi, Véghely Dezső-emlékpad
1914. augusztus 9-én avatták fel a Balatonalmádi parkjában álló, vörös homokkőből készült emlékpadot, amely Véghely Dezső munkássága előtt tiszteleg. A történettudósként és Veszprém vármegye alispánjaként ismert Véghely kezdeményezte a neki helyet adó park létrehozását is. Az emlékpad obeliszkjén látható portrédombormű Bődy Henrik alkotása.
Tulipán nyaraló
„Hatalmas 1 1/2 holdas parkban fekszik a zsindelytetős Óvári nyaraló. Építésén is látszik, hogy akkor még a sivár Bauhaus stílus ismeretlen volt, szobáinak arányánál még a hellyel nem spóroltak, úgy mint ma, és hatalmas fenyők, karvastagságú borostyánkövek patinás, előkelő hangulata fogad” — írja a Tulipán nyaralóról a Balatoni Kurír 1937. augusztus 11-i számában Margittay Rikárd újságíró, akit láthatólag nem érintett meg a korban divatba jövő bauhaus építészet letisztultsága.
A nyaraló valószínűleg a kerítését azóta is díszítő tulipánokról kapta köznyelvi elnevezését. Hogy miért kerültek oda tulipánok? Véletlennek is tarthatnánk, de nagy eséllyel nem az, hiszen Óvári Ferenc, a villa tulajdonosa a magyar ipart pártoló tulipán mozgalom egyik alapítója volt. A veszprémi születésű ügyvéd, országgyűlési képviselő sokat tett a térség és a város felvirágoztatásáért. Az ő munkásságának is köszönhető, hogy Balatonalmádi üdülőhellyé alakult. A „balatonvidéki vasút megépítéséről” szóló törvényjavaslata hatására két éven belül kiépülő vasúti infrastruktúra nélkül ez nem történhetett volna meg. De tűzoltószövetkezet, ipari védegylet és gyermekszanatórium is kötődik helyben a nevéhez. Ezért korántsem meglepő, hogy az egykor gyönyörű Tulipán nyaraló az ő nevét viselő utcában található, bár ma díszítőelemektől mentes katolikus plébániaként funkcionál az egykori nyaraló, ugyanis Óvári Ferenc az egyházára hagyta az épületet.
Katolikus és református templom
A katolikus templom 1930-ban épült Medgyasszay István tervei alapján. A Szent Imrének szentelt templom az erdélyi építészet hagyományait követi, de láthatjuk, hogy homlokzatát a permi vörös homokkő uralja. A 4 településből létrejött Balatonalmádi más katolikus templommal is rendelkezik, de ugyanez a helyzet a protestáns templomokkal is. Egy középkori eredetű, erődített, 13. századi épületben lévő református templom mellett (mely a 18. században került protestáns tulajdonba) egy 1956-ban épített templom is található a városban, mely szintén ehhez a felekezethez tartozik, illetve a vörös homokkő homlokzata a leglátványosabb vizuális eleme.
Balatonalmádiban tehát mondhatjuk, hogy lépten-nyomon homokkőbe botlunk. Korszakokat és stílusokat átívelve jelenik itt meg a térség hagyományos építőeleme, hidat képezve a múlt és a jelen között, a városképnek pedig egyedi karaktert adva.
Balatonalmádi, katolikus templom
Kép forrása: wikipedia
Források
Rásky Mihályné: Dr. Óvári Ferenc, Balatonalmádi mecénása Veszprémi szemle, 2013/28-31. (15. évfolyam, 1-4. szám) 2013-05-01 / 2. szám
Szűcs Ildikó: Almádi történetek #4 – Titokzatos eredetű villák
Vajda Szabolcs: A tradicionális építőkő alkalmazások vizsgálata in Kő, 2013 (15. évfolyam, 1-4. szám) 2013 / 3. szám
http://www.vasutallomasok.hu/index.php?o=showlanc&l=3664&f=1446
https://architextura.hu/helyi_anyag_a_balaton_felvideki_voros_homokko.html
https://epiteszforum.hu/a-balaton-felvideki-voros-homokko-nyomaban
https://almadi-anno.hu/keszler-villa/
http://www.vasutallomasok.hu/index.php?o=showlanc&l=3664&f=1446