Nagy Károly Bicskén
Egy rövid életű csillagvizsgáló különös története
- Blog
Bicske a 19. században egy kisebb szellemi központként funkcionált. Batthyány Kázmér 1848–49-es kormánybiztos és hadügyminiszter birtokán több híres gondolkodó gyűlt össze, sőt, két akadémikus is élt itt egy időben. Az egyikük, Nagy Károly 1848-ban még obszervatóriumot is építtetett itt. Erről szól a történetünk.
Bicske a 19. század első felében
A 18. században a Batthyány családhoz került Bicske a reformkor idejére kulturális és gazdasági tényezővé vált. Az uradalom 1713-tól házi kezelésbe került, tehát nem bérbe adta a földesúr, hanem maga gazdálkodott rajta (uradalmi tiszttartó, jószágigazgató segítségével), felügyelve a birtok működését. Ennek köszönhetően a gazdálkodás pedig egyre korszerűbbé vált: a források fejlett tehenészetről, ménesről és ökörtartásról tanúskodnak. A település fejlődését jól mutatja, hogy már a 18. század közepén kőhidakat és katonai kvártélyházat építettek. A Batthyányak jelentős építkezéseket is kezdeményeztek: Batthyány József későbbi esztergomi érsek kibővítette a kastélyt, majd 1774-ben felépíttette a katolikus templomot is.
Bicske 1773 és 1848 között mezővárosi rangot viselt. Fejlődésének fontos állomása volt az 1848-ban létrehozott postahivatal, amely azóta is működik, és a hatékonyabb katonai kommunikáció céljából létesítették. A szabadságharc idején Batthyány Kázmér a forradalom, majd a szabadságharc támogatója és aktív szereplője lett, míg Barsi József plébános forradalmi verseivel és írásaival vált ismertté, amiért az osztrák hatóságok később elfogták.
Az is tanulságos, hogy hogyan írta le Bicskét Fényes Elek 1851-ben:
„Bicske, népes magyar m.város, Székes-Fejér vmgyében, Fejérvártól keletészakra 5 mfd. 1394 kath., 2363 ref., 5 evang., 3 óhitű, 7 zsidó lak., kath. és ref. anyaszentegyházakkal. A Győrből Budára s Fejérvárról Esztergomba vivő útak itt vágnak össze. Házai csinosak és jól épültek. Nevezetesek köztük: az urasági nagy kastély, melly azonban kiépitve nincsen, egy szép virágos, zöldséges, gyümölcsös és fáczányos kerttel; több gazdaságos épületek, vizimalmok és tavak; boltok s vendégfogadók. Határa szép buzát terem; bora jó; erdeje derék, s tavakkal bővölködik. Az uraság kitünő gazdálkodást folytat, s az ujabb czélszerű gazdasági találmányok és eszközök itt épen nem ismeretlenek. F. u. gr. Batthyáni Kázmér zártömege.”
Nagy Károly csillagász
Most nézzük meg, hogy ki volt pontosan Nagy Károly, akadémikus, csillagász. Milyen életutat járt be és hogyan került közel a tudományhoz?
1797-ben született Révkomáromban. Pályáját eredetileg gyógyszerészként kezdte: Komáromban, Pesten és Kolozsváron tanult, majd 1819-től a bécsi műegyetemen folytatta tanulmányait. Rendkívüli műveltségére jellemző, hogy a latin, a német és a francia nyelv mellett angolul és arabul is megtanult. Bár gyógyszerészeti (doctor chemiae – a kémia doktora) doktori fokozatot szerzett, érdeklődése a matematika és a csillagászat felé fordult.
Tudományos pályájának egyik meghatározó fordulata volt, amikor Bécsben megismerkedett Joseph Johann von Littrow csillagásszal, a bécsi csillagvizsgáló igazgatójával. Littrow önkéntes gyakornokként maga mellé vette, így Nagy Károly két éven át közvetlen közelről ismerhette meg a kor modern csillagászati megfigyelési módszereit és műszereit. Ez az időszak alapozta meg későbbi csillagászati munkásságát. Ebben az időszakban már közgazdaságtant hallgatott, és tudását a gyakorlatban is kamatoztatta, ugyanis Károlyi Lajos ekkor Bécsben élő gróf gazdasági tanácsnoka volt.
Így már fiatalon nemzetközi kapcsolatokra tett szert. Tanulmányútjai során megfordult Párizsban, Londonban és Brüsszelben, majd 1834-ben Nagy-Britannián keresztül az Egyesült Államokba utazott. Amerikai útja tudományos és politikai szempontból egyaránt nagy hatással volt rá. Felkereste a jelentősebb tudományos intézményeket, tanulmányozta az oktatási rendszert, és kapcsolatba került az American Philosophical Society vezetőivel is, akik tagjaik közé választották. 1832-ben még az Egyesült Államok elnöke, Andrew Jackson is fogadta.
Az ifjú tehetség a publikációk írásában is jeleskedett. Például elnyerte az MTA 1835. évi nagyjutalmát az abban évben Bécsben kiadott matematikai munkájáért:
„Megvizsgálván a’ társaság, hat tudományosztályának hivatalo san beadott feljegyzéseiből az 1835-év’ lefolyta alatt kijött magyar könyveket, örömmel vette észre némelly dicséretes elmernivben a’ nemzeti tudományos míveltségnek újabb jeles fejlődését, ’s azok közül a’ 200 arany nagy jutalmat szavazat -többséggel a’ következő czíműnek ítélte : «Arithmetica; számírás különös jegyekkel”
A nagyjutalom odaítélését követő napon, 1836. szeptember 10-én az MTA rendes tagja lett. Akkoriban az Akadémiának hat osztálya volt : nyelvtudományi, filozófiai, történetírási, matematikai, törvénytudományi,valamint természettudományi. A matematikai osztálynak 1836-ban csak három tagja volt:Győry Sándor, Bitnicz Lajos és Nyiry István. A választáskor Nyiry átkerült a filozófiai osztályba, és helyére titkos szavazással a matematikai (mathematicai) osztályba Nagy Károlyt választották meg rendes tagnak.
A csillagászat területén különösen jelentős volt szerkesztői munkája. 1837 és 1842 között a Magyar Tudós Társaság – a későbbi Magyar Tudományos Akadémia – Névkönyvének csillagászati táblázatait és az Astronomiai Napló anyagait szerkesztette.
Illuszráció, a bicskei csillagvizsgáló romjára emlékeztető kép
A bicskei csillagvizsgáló
Nagy Károly 1847-ben gróf Batthyány Kázmér uradalmi igazgatója lett, így Bicskére költözött. Itt aktív társasági életet folytatott, a kor ismert történelmi szereplői mellett irodalmárok és tudósok is megfordultak Bicskén. Itt élt ekkoriban Barsi (Jungmann) József plébános, aki szintén akadémikus volt, és aki az ő házában megismerkedett meg például Deák Ferenccel, Klauzál Gáborral, Kossuth Lajossal és Vörösmarty Mihállyal. Barsi József mellett a birtokos, Batthyány Kázmér is aktív társasági életet élt, és bekapcsolódott a korabeli politikai életbe is.
A csillagászat iránt érdeklődő és arról publikáló uradalmi igazgató-tudós-polihisztor eldöntötte, hogy Bicske határában, a Galagonyás-dombon épít egy csillagvizsgálót. Így 11,5 holdnyi birtokot vásárolt Batthyány gróftól ezen a helyen. Korszerű műszereket, több ezer kötetes könyvtárat, és csillagászati szemináriumot tervezett ide. Fel is kérte testvérét, Mihályt, hogy segítsen neki tervei kivitelezésében. Nagy Mihály e célból, tehát hogy minél szakszerűbb csillagvizsgálót hozhassanak létre, bejárta Nyugat-Európát, ám útjáról hazatérve, 1847. június 3-án a birtokon sétálva összeesett és meghalt. Nagy Károly Batthyány gróf adományából épített neki mauzóleumot.
A szomorú kitérő ellenére a csillagvizsgáló felépült, és még ebben az évben megérkeztek a műszerek Ausztriából, Franciaországból és Angliából Bicskére. Horvai Ferenc szerint habár a csillagvizsgálót tervező építész személye ismeretlen „a mauzóleum stílusjegyei alapján közel teljes bizonyossággal jelenthető ki, hogy azt Pollack Mihály tervezte, az épület Pollack érett klasszicizmusának valamennyi stílusjegyét tükrözi…” Az épület háromtornyú volt, hozzá pedig többszintes épület tartozott, ide tervezték a könyvtárat. A nyolcszög alapú tornyok tetején rézkupola volt, ezek alatt helyezkedtek el a távcsövek. A három fő épület mellett több kisebb építmény is tartozott a csillagvizsgálóhoz, kisebb csillagvizsgáló kupolák és egyéb épületek.
Sajnos a csillagvizsgáló rövid életet élt. Mert habár Nagy Károly az 1848–49-i eseményektől távol tartotta magát, 1849-ben egy időre mégis letartóztatták, ezért úgy döntött, hogy emigrációba vonul. Batthyány Kázmér gróf a szabadságharc egyik vezére volt, és az összeomlás után követte Kossuthot Törökországba. Birtokát elkobozták. Nagy Károly pedig kiszabadulása után felajánlotta a kormányzatnak obszervatóriuma 12 holdas telkét, obszervatóriumát, műszereit, könyvtárát és kastélyát. Értékes gyűjteményeit a pesti egyetem, a budai műegyetem és az MTA, valamint az Erdélyi Múzeum kapták meg.
Így ért véget a bicskei csillagvizsgáló rövid élete, a történelem szólt közbe.
Források
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002
- Nagy Károly és Bicske csillagvizsgálója in Csillagászati lapok 1941. 4. évf 3. szám
- Fényes Elek: Magyarország Geogprahiai szótára, 1851