Hol a magyar nyelvben a have ige?
Nyelvészkedjünk Honti Lászlóval
- Blog
Lengyeltóti és a tudomány
Lengyeltóti kapcsán több érdekességet is be lehet mutatni, ha tudományról van szó. Például itt született Szterényi Hugo bölcseleti doktor, mineralógus, és báró Szterényi József kereskedelmi miniszter is. Szterényi Hugo egyik legnagyobb érdeme talán publikációs tevékenysége, és azon fontos célkitűzése, hogy pedagógiai eszközként honismeret túrákkal, kirándulásokkal hozzuk közelebb a diákokhoz a tananyagot. Ma már triviálisnak hangzik, azonban ennek a gyakorlatnak is el kellett indulnia valamikor, ehhez pedig aktív kommunikációra és tenni akarásra volt szükség.
A Szterényi testvérek mellett azonban egy akadémikussal is büszkélkedhet a város. Kevés település mondhatja el magáról, hogy olyan tudóst adott a magyar tudománynak, aki munkásságával nemzetközi szinten is meghatározóvá vált egy tudományterületen. Lengyeltóti, a Tudománybarát Település Mozgalomhoz csatlakozott somogyi város ilyen hely: Itt született 1943. augusztus 27-én Honti László, a magyar és nemzetközi finnugor nyelvészet egyik legismertebb kutatója.
Hosszú és részletes szakmai portré helyett azonban inkább a kutatási területére engedünk egy kis bepillantást. Egy, a habere/have igével kapcsolatos gondolatmeneten keresztül mutatjuk be, hogy milyen érdekes is a nyelvészet. Honti László akadémiai székfoglalójából emeltük ki a birtokos segédigék kérdését.
Honti László nyelvész akadémikus pályafutása
Már egyetemi évei alatt a finnugor nyelvek világa vonzotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar, orosz és finnugor szakon tanult, tanulmányait pedig ösztöndíjasként a Turkui és a Helsinki Egyetemen is folytatta. Nem sokkal később megszerezte doktori fokozatát, majd a nyelvtudomány kandidátusa, később doktora lett.
Pályájának jelentős részét a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében töltötte, ahol kutatóból osztályvezetővé, majd tudományos tanácsadóvá vált. Tudományos munkásságának elismeréseként 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. 2004-ben levelező, 2010-ben rendes tag lett.
Nevét azonban nemcsak Magyarországon ismerték. Közel egy évtizeden át a hollandiai Groningeni Egyetem finnugor tanszékének professzoraként oktatott, majd az olaszországi Udinei Egyetemen folytatta egyetemi pályafutását. Kutatásai révén a magyar nyelvtudomány nemzetközi képviselőjévé vált, miközben számos tudományos szervezet munkájában is aktív szerepet vállalt Európa-szerte.
Érdeklődése rendkívül sokrétű volt. Az uráli összehasonlító nyelvészet, az etimológia, a hangtörténet, a morfológia és a mondattan egyaránt kutatási területei közé tartozott. Különösen sokat foglalkozott az obi-ugor nyelvekkel, az uráli számnevek történetével, valamint a birtokos szerkezetek fejlődésével. Munkái ma is alapművek a finnugrisztikában.
Kollégái nemcsak tudományos eredményei miatt tartják számon. Egy róla szóló méltatás szerint Honti László életműve „kivételes mind a kutatott témák sokféleségét, mind a vizsgálatok mélységét és eredményeit tekintve”, és a hazai, valamint a nemzetközi finnugrisztika egyik legmeghatározóbb alakjává vált.
Ugyanebben a méltatásban egy másik tulajdonságát is kiemelik: rendkívüli alaposságát. Honti soha nem elégedett meg másodkézből származó adatokkal, minden állítását az eredeti források ellenőrzésére építette. Legendás szakkönyvtárát és saját bibliográfiai adatbázisát nemcsak kutatásaihoz használta, hanem önzetlenül kollégái és tanítványai rendelkezésére is bocsátotta.
Munkásságát számos rangos elismeréssel jutalmazták, köztük a Gombocz Zoltán-emlékéremmel, az Akadémiai Kiadó nívódíjával és az Akadémiai Díjjal.
Hol a magyarban a have ige?
A világ nyelvei nem egyformán fejezik ki azt, hogy valakinek valamije van. Az indoeurópai nyelvek többségében erre külön, önálló ige szolgál: a latinban ez a habere, az angolban a have, a németben a haben. Ezekben a nyelvekben a birtoklás önálló cselekvésként jelenik meg a nyelvtanban. Az uráli nyelvek azonban egészen más utat jártak be.
Többségükben eredetileg nem létezett örökölt, habere jelentésű ige. Ehelyett a birtoklást többnyire a „van”, „létezik”, illetve „nincs” jelentésű igékkel és sajátos birtokos szerkezetekkel fejezték ki. Ez a megoldás nemcsak a magyarra jellemző, hanem a finnre, a lapp nyelvekre, a mordvinra, a marira, a permi nyelvekre, az obi-ugor és a szamojéd nyelvek többségére is. A különböző nyelvek ugyan eltérő nyelvtani eszközöket használnak, de közös bennük, hogy a birtoklás kifejezésének alapelve nem egy külön „birtokolni” jelentésű igére épül. Honti László szerint éppen ezek a közös szerkezeti sajátosságok segítenek rekonstruálni az uráli alapnyelv nyelvtanát, valamint elkülöníteni az ősi örökséget a későbbi nyelvi fejleményektől.
A magyarban nincs ősi habere ige
Honti szerint a magyar is megőrizte ezt az ősi uráli sajátosságot. Az uráli nyelvek „általában nem használnak habere igét, hanem a ‘van, létezik’ igével fejezik ki a birtoklást”. Ezért mondjuk magyarul azt, hogy „van egy könyvem”, nem pedig azt, hogy „birtoklok egy könyvet”. A magyar „jó lovam van” szerkezet eredeti jelentése nagyjából az volt: „az én jó lovam megvan, létezik”. Ugyanez az alapelv figyelhető meg számos más uráli nyelvben is, amelyek szintén a „van/létezik” igére építik a birtoklás kifejezését.
A nyelv azonban változik. Idővel több uráli nyelvben jelentek meg olyan igék, amelyek már a „birtokolni” jelentést fejezik ki. Ezek azonban sok esetben nem új szavak voltak, hanem egy ige jelentése bővült ki. Például a magyarban ilyen volt a „tartani”. Ahogy Honti László fogalmazott akadémiai székfoglalójában: „A finnugor nyelvekben létrejöttek ‘habere’ jelentésű igék, ezek forrása gyakran a ‘tart’ jelentésű ige.” A magyarban ma a bír, a birtokol és a rendelkezik valamivel igék fejezhetik ki a birtoklást, de a tart igének is megmaradt ez a jelentése, például a „lovat tart” szerkezetben.
Érdekes, hogy hasonló jelentésváltozás nemcsak az uráli nyelvekben figyelhető meg: a spanyolban például a latin tenere („tartani”) utóda, a tener vette át nagyrészt a latin habere („birtokolni”) szerepét. Ez arra utal, hogy a „tartani” → „birtokolni” jelentésfejlődés általános nyelvi folyamat, nem kizárólag az uráli nyelvek sajátossága.
Források