Horti-tanyából Lenin-tanya I.

Miről árulkodnak Polgár helynevei?

A helynevek titkai

A helynevek kutatásával már a 19. század óta foglalkozik a tudomány. Nem véletlenül, hiszen nagyon sokat elárul számunkra egy-egy településről. Ez a bejegyzés arra mutat rá, hogy milyen érdekességeket olvashatunk ki otthonunk helyneveiből. Polgár példáján keresztül bemutatjuk, hogyan árulkodnak ezek a nyelvemlékek a természeti környezetről, a gazdálkodás módjáról, a birtokviszonyokról,  vagy épp a helyiek gondolkodásáról. Sőt, olykor még a politikatörténeti folyamatok helyi lenyomatait is felfedezhetjük bennük. 

 

A települések helyneveinek azonos szempontok mentén történő összehasonlításából hosszú távú következtetéseket lehet levonni. Ezzel foglalkozik a Magyar Nemzeti Helynévtár Program, Hoffmann István vezetésével. Az MNH-t 2022-ben alapították, és a kutatás programtervében ez olvasható: 

 

A Magyar Nemzeti Helynévtár (MNH) létrehozása a magyar nyelv teljes körű feltárásának

és kiművelésének, a magyar szellemi örökség megismerésének céljából kulcsfontosságú

feladat. A helynevek anyanyelvünk szókincsének központi rétegébe tartoznak. Lokális kötöttségük következtében számuk többszörösen meghaladja a magyar közszók mennyiségét. Összegyűjtésük és közzétételük mindenki számára hozzáférhető formában régi, évszázados célkitűzése a magyar tudományosságnak.

 

Ebben a bejegyzésben Polgár helyneveit mutatjuk be Vékony Vivien gyűjtésére támaszkodva, rávilágítva néhány levonható következtetésre. A gyűjtés az MNH keretében megjelenő Magyar Nemzeti Helynévtár Füzetekben jelent meg. 

 

Az első részben, tehát ebben a blogbejegyzésben az ártéri jellegből fakadó vízzel kapcsolatos elnevezésekről és a családnevekből eredő helynevekről lesz szó, míg a következő blogbejegyzés a gazdálkodás és az állattartás témáját járja körül a helyneveken keresztül, valamint történelmi és helytörténeti jelenségeket mutat majd be például a Horti- és a Lenin-tanya esetét. 

Polgár rövid története

Polgár neve először 1229-ben bukkan fel írott forrásban, a Váradi Regestrumban. A 13. század végén Polgár részben az egri káptalan, részben az Aba nemzetség birtoka volt, később a Perényiek, majd a Hunyadiak debreceni uradalmához tartozott. 1501-ben Bakócz Tamás egri püspök az egri káptalannak adományozta Polgárt és Szentmargitát, ami évszázadokra meghatározta a település birtokviszonyait.

 

Polgár történetének egyik legfontosabb fordulópontját a hajdúk letelepedése jelentette. 1608 után katonáskodó hajdúk telepedtek meg a településen, akik szultáni kiváltságlevél alapján adómentességet élveztek. Polgár 1613 és 1692 között különleges jogállású hajdúvárosként, separa portaként működött. Ekkoriban a katonairól a parasztpolgári életformára tértek át a helyiek, a pusztai állattartás és a földművelés vált jellemző tevékenységgé.

A hajdúvárosi korszak 1718-ban zárult le végül teljesen, amikor Polgár kivált a hajdúvárosok közösségéből, a hajdúkerületből. A következő másfél évszázadban ismét az egri káptalan földesúri fennhatósága alá került, lakói jobbágyi sorba süllyedtek, ugyanakkor folyamatosan küzdöttek korábbi kiváltságaik visszaszerzéséért. Az 1848-as események, az úrbériség megszűnése hozott változást.  Az 1848-as jobbágyfelszabadítás gyakorlattá válása után kezdődött el a tanyásodás. A közös úrbéres területeket tagosították, és a volt jobbágyok elkezdtek ide kiköltözni. A település életében a 20. század újabb változásokat hozott.

 

Nézzük meg, mit tükröznek Polgár helynevei: Miben és mennyiben köszön vissza bennük a környezet, a gazdálkodás, a történelmi múlt!

Vizes, mocsaras területek Polgár helyneveiben

A települések életére, mindennapjaira természetesen nagy hatással van környezetük. Az őket körülvevő hegyekről, völgyekről, mezőkről, időszakos és állandó vizekről, mocsarakról a városok vagy falvak helynevei is tanúskodnak. Sőt, olykor időbeliséget is felfedezhetünk azokban, így a táj átalakulásának lenyomata is megjelenik írott forrásainkban.

 

Polgár külterülete a Tisza árteréhez kapcsolódik, ezért a helynevekben megjelenik a Tisza szabályozás előtti mocsaras jelleg, kisebb tavak, vízfolyások, nádasok és morotvák. Az 1846-ban megkezdett Tisza szabályozás változást hozott a település környezetében és életében. A folyó medrének átalakítása után az árterek nagy része megszűnt, új mezőgazdasági területek nyíltak meg, ugyanakkor a táj és a hagyományos ártéri életmód alapvetően átalakult. 

 

Tehát az ártéri jelleg  kiolvasható Polgár helyneveiből. Erre példa a Kis Nádastó, és a hozzá kapcsolódó kifejezések, mint például a Kis-Nádastói-dűlő, Kis-Nádastói-domb. A Nádastavat már az 1870-es években is ezen a néven ismerték. Jelzőjéből következtethetünk arra is, hogy létezik egy Nagy Nádastó is, és ez így is van. A Nagy Nádastó egy mocsaras, lápos területet jelöl, amely tele volt náddal.  A Selypes folyó neve is számos további helynévben jelenik meg. A Selypes észak felől érkezik Polgár területére, és a Tiszával párhuzamosan folyik végig a határán. Nagy-Selypes-köz, Kis-Selypes-köz, Selypes-farok ez utóbbi egy mellékága lehetett és Selypes-híd nevei mind a folyóhoz kötődnek. Nem csak a Selypeshez kötődő helynevek magas száma, de a Selypes-híd is jelzi, hogy ez a korábban nagyobb vízfolyás meghatározó volt a polgáriak számára. A figyelemfelkeltő nevű Csikord-ér a Selypesbe folyik, nevét az Árpád-kori Csikor személynévből kapta, melyhez a -d helynévképző kapcsolódik, birtoklást jelölve. A helyi emlékezet szerint azonban a név a folyóban, valamint az azonos nevű tóban egykor bőven élt csíkokat jelöli. 

 

Malomzugi-dűlő neve azt jelzi, hogy a vizes területek adottságait ki is használták a helyiek. A dűlő a település északi határrészén helyezkedik el, jelenleg egy szántóföld a Selypes mellett. A helyiek egy régi gőzmalomra emlékeznek, míg a helytörténeti irodalom egy korábbi vízimalomhoz köti a nevet.

 

A Szégyés nevű határrész Polgáron egy olyan alacsonyan fekvő földterület, ahol feltehetően ideiglenes, vagy korábban állandó tó, illetve mocsaras szakasz alakulhatott ki. A helynév valószínűleg a szégye szóból ered, amely botokból készített halfogó eszközt vagy berendezést jelent: Tehát ez a földszakasz a halászatról kapta a nevét. Nemcsak az itt összegyűlő vízre következtethetünk a nevéből, hanem egy újabb jelét kaptuk a vízzel összefüggésben lévő gazdálkodásnak. Szégyés foka, Szégyés-hát, Szégyés laposa, Szégyés-oldal, Szégyés-háti-tanya mind a Szégyéssel kapcsolatos megnevezések, melyek ehhez a laposabb vízgyűjtő területhez viszonyított pozíciójukról kapták a nevüket. A Szégyés foka például egy, a Szégyés vizét leeresztő vízfolyás lehetett, mert a fok az árvíz, a víz ki- vagy beáramlását szabályozó víznyílást jelenti.

A Morotva-köz neve arra utal, hogy itt egy egykori folyómeder húzódott. A morotva ma is ismert földrajzi szakszó, amely olyan holtmedret jelöl, amely a folyó természetes mederváltozásával alakult ki. A Tisza szabályozása előtt a folyó gyakran változtatta medrét. A Morotva-köz ennek a régi vízrajznak az emlékét őrzi.

Mocsaras terület

forrás: Pexels

Családnevek, ragadványnevek a helynevekben

A tanyásodás a jobbágyfelszabadítás után indult meg Polgáron, mely végül az 1853-as úrbéri pátenssel valósult meg. A településen közös legelőnek használt területeket parcellázták fel, és ide költöztek ki a volt jobbágyok. A tanyákat általában a tulajdonosáról nevezték el, olykor a vezetéknevük, máskor a keresztnevük alapján kapta a nevét a terület. Jellemzően nem csak a tanyára, hanem annak környezetére is ráragadt a név. Így jelölték a tanya határát is, és ezzel a névadási gyakorlattal a tájékozódást is segítették.

 

Az Olei József-tanya jó példa erre a jelenségre, hiszen egykori tulajdonosáról kapta elnevezését. Hasonló módon alakult ki a Mervó-tanya neve is, amelyet a helyi emlékezet szerint Mervó Lajos tanítóról neveztek el. A név az évtizedek során több változatban is fennmaradt – Mervó, Mervó Lajos-tanya, Mervó Dezső-tanya –, sőt a környező földterületet ma is Mervó-dűlőként emlegetik. Ez jól mutatja, hogy egy-egy ismert család vagy birtokos neve nemcsak egy épülethez, hanem egy egész tájrészhez is kapcsolódhatott, és generációkon át megőrződhetett a helyi szóhasználatban.

 

Az Andornak nevű egykori határrész valószínűleg az Eger melletti Andornakról érkező telepesek emlékét őrzi. Hiszen az egri káptalan volt a terület birtokosa, és részben újratelepítője is, hiszen a hajdúvárosi pozíció megszűnése után sokan hagyták el Polgárt. A külterületi nevek tehát nemcsak a tájat írják le, hanem a település népességének történetéről is árulkodhatnak.

 

A tanyanevek mellett az egykori gazdasági épületek nevei is sokat elmondanak a helyi társadalomról. Az Erzsébet-malom, amelyet Nagy malomként vagy egyszerűen Malomként is emlegettek, a település legnagyobb malma volt. Az Erzsébet-malom elnevezés különlegessége, hogy nem a tulajdonosról, hanem annak feleségéről kapta a nevét, ami a helynévadásban viszonylag ritka névadási módnak tekinthető. 

 

Humorról tanúskodik a Lakhatsz városrész neve. A belterület nyugati részén ugyanis egy korábban lecsapolt vizes területet parcelláztak fel és osztottak ki házhelynek, azonban az itt lévő házakat áradáskor az árvíz fenyegette. Méglakhatsz, meglakhatsz néven is ismeretes ez a településrész, melyhez egy verses mondóka is kapcsolódik: Lakhacc, marathacc, ha gyön az árvísz, szalathacc.

 

Hogy hogyan jelenik meg a gazdálkodás vagy épp a politika a város helyneveiben? A következő rész ezt mutatja be.

Források:

 

  • Vékony Vivien: Polgár helynevei, Magyar Nemzeti Helynévtár Füzetek IV. Debrecen, 2024.
  • Bencsik János (szerk.): Polgár története, Polgár, 1974.
Scroll to Top