5 (nem csak tudományos) érdekesség Derecskéről
- Blog
Mi a különleges Derecskében? Nagyon sok minden. Mi most öt érdekes tényt hoztunk a városról, melynek mind a múltja, mind a jelene figyelemreméltó.
1. Derecske, a hajdúváros
Magyarországon léteztek szabad királyi városok, mezővárosok és falvak. Jogállás tekintetében a szabad királyi városok lakói számítottak polgárnak, míg a mezővárosok és falvak földesúri uralom alatt álltak, és nem nemes lakóik jobbágy státuszban éltek. De mi a helyzet a hajdúvárosokkal?
A hajdúvárosok egy különleges társadalmi csoporthoz kapcsolódnak, amely egy sajátos történelmi helyzet következtében jött létre. Ezt a helyzetet a török háborúk és az ország három részre szakadása teremtette meg. A hajdúság kialakulása, katonai szerepe, valamint az ezzel összefüggő társadalmi helyzete alakította ki városaik speciális jogállását. De nézzük meg röviden, miről is van szó!
A hajdúk eredetileg marhahajcsárok voltak, akik az alföldi mezővárosokhoz kötődtek. A 15. századtól a magyar gazdaságot jelentős szarvasmarha-tenyésztés és -export jellemezte, amelyhez a marhahajcsárok tömeges megjelenése kapcsolódott. Ez az életmód fegyvereket és harc tudást is igényelt, hiszen nagy értékű állatokat hajtottak hosszú utakon külföldre. A mohácsi vész után így gyorsan és rugalmasan váltak fegyveres hajdúkká, majd idővel az elpusztult falvak és mezővárosok lakossága is csatlakozott hozzájuk. A Bocskai-szabadságharcban betöltött szerepüknek köszönhetően – pénz híján – Bocskai István nemesi jogokat és letelepedést ígért számukra.
Derecskére I. Rákóczy György ezer, Szabolcs megyéből származó hajdút telepített, a város hajdújogának kezdetét pedig a történeti irodalom 1631-re teszi. De mit is jelent a hajdúvárosi státusz? A hajdúk örökös felmentést kaptak a földesúri és egyházi szolgáltatások alól, vagyis nem adóztak, és nem tartoztak robottal, szemben a feudális társadalom jobbágyaival. A török kiűzéséig állami adót sem fizettek. Cserébe évente két hónapig ingyen, azon túl pedig zsoldért, fegyverrel szolgálták a királyt. Ezt a sajátos jogállást kollektív nemességnek nevezzük: a nemesi jogokat gyakorolhatták, de csak közösségben, nem egyénileg, és településeik határain kívül nem, kizárólag együttesen és meghatározott helyen.
Derecske is egy speciális jogállású hajdúváros volt, habár nem tartozott a klasszikus Hajdú kerülethez. A hajdúvárosok lakói méltán büszkék múltjukra.
Hajdúk (Heiducken) ábrázolása Hoefnagel metszetén (1598)
Kép forrása: Wikipédia és saját szerkesztés
2. Innen származik Szarka László Csaba geofizikus akadémikus
Szarka László Csaba Derecskén született 1954. április 23-án. A Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium matematika-fizika tagozatos osztályában végezte a középiskolai éveit. Miskolcon tanult tovább, 1977-ben kapott kitüntetéses diplomát a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen.
Több lehetőség közül végül az Akadémia soproni kutatóintézetét választotta munkahelyéül a diploma megszerzése után. Talán tanárai hatására lett számára annyira vonzó hely Sopron, hiszen saját bevallása szerint a tanári kar nagyrésze a Soproni Egyetemről került Miskolcra, magukkal hozva a selmeci-soproni szellemiséget.
1982-ben summa cum laude eredménnyel egyetemi doktorátust tett. 1987-ben kandidátus, 1997-ben a földtudomány doktora lett. Kutatási témája az elektromágnesesség, környezeti geofizika. Az MTA levelező tagja 2013-ban, rendes tagja pedig 2019-ben lett.
Szarka László Csaba
Kép forrása: MTA
3. A helyi kertgazdálkodás kulturális érték
Már Fényes Elek is említette 1851-ben, Magyarország geographiai szótárában Derecske bemutatásánál: Földe kissebb részben homokos és dombos, nagyobb részben gazdag fekete agyag és homok, melly a rendes gabonamemeken kivül terem répát, petrezselymet, vöröshagymát, sáfrányt bő mértékben.
Derecskén tápanyagban gazdag föld, és sok zöldségfélének megfelelő mikroklíma támogatja a sikeres kertgazdálkodást. Ezeknek a hagyományoknak az ápolása, életbentartása és dokumentálása elismerést is kapott. Hiszen a derecskei hagymatermesztés története, valamint a derecskei hagymafesztivál felkerült a hungarikumok listájára agrár- és élelmiszergazdaság, valamint kulturális örökség témában. A helyi kertgazdálkodás a nagy múltú hagymatermesztés és egyéb zöldségek mellett gyümölcsfák termesztésében nyilvánul meg.
Derecske 1963-ban, feljavított kép
Kép forrása: Fortepan, adomámyozó: Gazda Anikó
4. Református fejfák
A fejfa a reformáció–ellenreformáció korában vált a római katolikusoktól megkülönböztető sírjellé. Így volt ez Derecskén is, ahol a katolikusok keresztekkel jelölték a sírokat, a reformátusok pedig fejfákat állítottak. A derecskei református fejfák a fatönkös, oszlopos típusba tartoznak: ugyanis a csónak alakú fejfák mellett ez volt a másik meghatározó típus a térségben.
A díszítés visszafogott: a feliratokon túl leginkább a fejfa felső részén megjelenő vésett motívumok jellemzőek. A fejfákon kizárólag szomorúfűz díszítéssel találkozunk, amely a Tiszántúl református temetőiben a 20. századra központi motívummá vált, a gyász és elmúlás kifejezőjeként.
A 20. század közepétől a műkő sírkövek elterjedése fokozatosan kiszorította ezt a hagyományt. Tartósságuk miatt sok fejfát lecseréltek, a megmaradt darabok pedig elöregedtek és nehezen olvashatóvá váltak. Napjainkban már ritka a hagyományos fejfaállítás, pedig a derecskei temetők egykor éppen e sajátos, egységes formaviláguk révén számítottak különösen értékesnek.
5. Tudományos ismeretterjesztés és tehetséggondozás
Derecske az elmúlt évtizedekben tudatosan építette fel kulturális és tudományos arculatát, amelyben a művészetek, az oktatás és a tehetséggondozás egyaránt hangsúlyos szerepet kapnak.
1996-ban jött létre a Hajdú-Bihari Grafikai Művésztelep, amely minden nyáron kortárs grafikusművészeknek biztosít alkotóteret. A város az oktatást is kiemelten támogatja. Ezt bizonyítja, hogy a 2007-ben alapított Zákány József-díj, amellyel a Derecskén dolgozó pedagógusok szakmai munkáját ismeri el az önkormányzat. Emellett 2011-től ösztöndíjakkal segítik a tehetséges diákokat – legyen szó kiemelkedő tanulmányi eredményekről, művészeti vagy sportteljesítményről, illetve hiányszakmák tanulásáról.
Ugyancsak 2011-ben indult el a „Nem csak vélni, de tudni, érteni!” című előadássorozat, amely a Derecskéről elszármazott tudósok munkáját hozza közelebb a helyi közönséghez. A kezdeményezés révén több tudományterület – például a biológia, a környezettudomány, a természetvédelem, az agrárszociológia vagy a régészet – képviselői osztották meg tudásukat.
A program egyik meghatározó alakja, Dr. Szabad János genetikus, a Szegedi Tudományegyetem oktatója, aki tudományos és ismeretterjesztő munkájáért 2023-ban Derecske díszpolgára lett.
Láthatjuk, hogy a kisváros helyi sajátosságokon alapuló kulturális értékekkel bír, emellett azonban saját múltja ápolása mellett a jövőbe is fektet, hiszen Derecskén komoly fókuszt kap a tudományos ismeretterjesztés és a tehetséggondozás támogatása.
Források
Nyakas Miklós: A bihari kishajdú városok története (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 5. Debrecen, 2005)
Magyar Katolikus Lexikon
Fényes Elek: Magyarország Geographiai szótára, 1851