A jász önmegváltás
Mi volt az a redemptio?
- Blog
Ahhoz, hogy megértsünk egy tájegységet, nem elég a térképre nézni. Ismernünk kell az ott élők múltját is. Például a Jászság esetében lehetetlen megérteni ennek a közösségnek a működését, önmeghatározását, ha nem tudjuk, mi volt az a jász önmegváltás.
Kik azok a jászok?
A jászok egy különleges történelmű, eredetileg iráni eredetű népcsoport, amely a 13. században érkezett Magyarországra a kunokkal együtt. A Kaukázusban élő oszétokkal rokon népcsoport, akiket IV. Béla 1239-ben a király koronabirtokokra telepített őket, ahol kiváltságokat kaptak, és cserébe katonai szolgálatot vállaltak. A kiváltságok a nemesekéhez hasonló jogokat jelentettek, például adómentességet. Mivel közvetlenül az uralkodótól kapták földjeiket, nem tartoztak földesúr alá, így egy sajátos, kollektív jogokkal rendelkező, független közösséget alkottak.
A jászok és kunok autonómiája együtt fejlődött, és a középkor végére szorosan összekapcsolódott, és noha ezek a népcsoportok a 17. századra nagyrészt beolvadtak a magyarságba, saját hagyományaikat és az autonóm helyzetüket is megőrizték.
A jászok fő területe a Jászság, amely a Zagyva mentén található.
Mi az a redemptio?
Az autonóm terület jogállása – és ezzel együtt a lakók élete – gyökeresen megváltozott, amikor I. Lipót 1702-ben a Jászkun területeket elzálogosította a Német Lovagrendnek. A több évszázados kiváltságok megszűnése komoly társadalmi és gazdasági törést okozott, hiszen a közösség addigi működése ezekre a jogokra épült.
Talán a történelemkönyvekben egy bekezdés a magyarság múltjának ez a fejezete, azonban a több száz éves jogi státusz megváltoztatása komoly társadalmi következményekkel járt.
A kialakult helyzet azonban cselekvésre ösztönözte a közösséget: a Jászkun kerület lakói összefogtak, hogy jelentős anyagi áldozatok árán visszaszerezzék elvesztett kiváltságaikat. A folyamat Mária Terézia privilégiumlevelének kiadásával indult el, amelyre 1745. május 6-án került sor. Ez az esemény a redemptio, vagyis az önmegváltás néven vált ismertté, és azt jelentette, hogy a közösség visszanyerhette jogait és autonómiáját, amennyiben kifizeti a zálog összegét.
A vállalás rendkívül jelentős volt: a Jászkun kerület lakosságának egy része kötelezettséget vállalt arra, hogy kifizeti az 500 ezer forintos zálogösszeget és annak 73 500 forintos járulékait. Emellett ezer lovas katona felszerelését is vállalták, valamint az általános felkelésben való részvételt és a tisztségviselők járandóságainak biztosítását. Azokat a családokat, akik részt vettek ebben az önmegváltási folyamatban, redemptusoknak nevezték.
Hogyan hatott az önmegváltás a közösségre?
A redemptio eredményeként a Jászkun kerület redemptusai visszaszerezték jogaikat, és helyreállt a terület autonómiája is. Ennek részeként ismét lehetővé vált a szabad tisztviselő- és lelkészválasztás, a pallosjog gyakorlása, valamint a betelepülők befogadásának joga is.
Az önmegváltás azonban nemcsak jogi értelemben hozott változást, hanem a társadalmi viszonyokat is átalakította. A redemptusok – vagyis azok, akik kifizették részüket a zálogösszegből – 1745 után a társadalom vezető rétegévé váltak. Azok, akik ugyan részt vettek a közösségi kötelezettségekben (például földfoglalásban vagy katonai szolgálatban), de a váltságösszeget nem tudták megfizetni, az irredemptusok közé tartoztak. Számukra bizonyos jogok korlátozottak maradtak: rendelkezhettek házzal és kisebb földterülettel, azonban például a legeltetési jogaik szűkebbek voltak, és a redemptusi kiváltságokból kimaradtak.
Az irredemptusokat a társadalmi hierarchiában a zsellérek követték, akik között házas és házatlan rétegek is jelen voltak. A redemptio utáni jász társadalom tehát sajátos módon tagolódott. Míg egy földesúri fennhatóság alatt álló településen a nemesek, a jobbágyok és a zsellérek alkották a jogi hierarchiát (fontos megjegyzés, hogy ez a társadalmi-jogi felosztás csak egy aspektust mutat be, így nem minden esetben tükrözi pontosan a vagyoni viszonyokat és a társadalom egyéb dimenzióit), addig a Jászkun kerületben a társadalmi helyzetet elsősorban az önmegváltásban való részvétel határozta meg. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ez a társadalmi-jogi felosztás nem minden esetben tükrözte pontosan a vagyoni viszonyokat vagy a közösségen belüli presztízst.
Az önmegváltás identitásképző tényező is
A fejfa a reformáció–ellenreformáció korában vált a római katolikusoktól megkülönböztető sírjellé. Így volt ez Derecskén is, ahol a katolikusok keresztekkel jelölték a sírokat, a reformátusok pedig fejfákat állítottak. A derecskei református fejfák a fatönkös, oszlopos típusba tartoznak: ugyanis a csónak alakú fejfák mellett ez volt a másik meghatározó típus a térségben.
A díszítés visszafogott: a feliratokon túl leginkább a fejfa felső részén megjelenő vésett motívumok jellemzőek. A fejfákon kizárólag szomorúfűz díszítéssel találkozunk, amely a Tiszántúl református temetőiben a 20. századra központi motívummá vált, a gyász és elmúlás kifejezőjeként.
A 20. század közepétől a műkő sírkövek elterjedése fokozatosan kiszorította ezt a hagyományt. Tartósságuk miatt sok fejfát lecseréltek, a megmaradt darabok pedig elöregedtek és nehezen olvashatóvá váltak. Napjainkban már ritka a hagyományos fejfaállítás, pedig a derecskei temetők egykor éppen e sajátos, egységes formaviláguk révén számítottak különösen értékesnek.
5. Tudományos ismeretterjesztés és tehetséggondozás
A redemptio nem csupán jogi és gazdasági fordulópont volt, hanem a jász közösségi identitás egyik legfontosabb alappillérévé vált. A történelmi jogok visszaszerzéséért folytatott közös erőfeszítés hozzájárult ahhoz, hogy a közösség hosszú távon is megőrizze önazonosságát.
Mindez a külső jegyekben és a hagyományőrzésben is megmutatkozik. A redemptio 250. évfordulóját például egész éven át tartó programsorozattal ünnepelték, amelynek során ismét előtérbe került a jász viselet. Ennek hatására a hagyományos öltözet napjainkban reneszánszát éli: ünnepi alkalmakkor újra viselik, és a helyi közösségek igyekeznek újra elsajátítani készítésének és viselésének módját is.
„Az egyre szélesebb körben való terjedését mutatja az is, hogy ma már sok ifjú pár jász viseletben esküszik, vagy ha az esküvői ruhája a mai divat szerinti, akkor az új asszonyi és új emberi ruhája a hagyományos” – mesélte Dr. Bathó Edit 2015-ben a Helyi Érték című lapnak a jászkun hagyományőrzés kapcsán.
Források
- Szín – 20. évf. 1. sz. (2015. február)
- Múltkor: Kik azok a jászok?