Nézzük, kik azok a Pécsett született akadémikusok, akik a jog- és társadalom valamint a humántudományok képviselői voltak!

Gazdaságtudomány, statisztika 

A főnemesi rangú Mailáth József 1858-ban született Pécsen, közgazdász és szociológiai író volt. A vízügy, a szociálpolitika, a kivándorlás, a birtokpolitika és a városfejlesztés kérdéseivel foglalkozott. 1926-ban lett az MTA tagja.

Buday László, az 1873-ban született statisztikus Babits Mihály unokaöccse volt. Budapesten szerzett államtudományi doktori fokozatot 1897-ben. Ettől az évtől a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozott. A Magyar Statisztikai Társaság alapító elnöke volt, és a Budapesti Műszaki Egyetem statisztika és agrárpolitika tanára.

Kádár Béla közgazdász 1934-ben született, 1956-ban szerzett oklevelet a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügyi szakán. 1980-ban szerzett doktori fokozatot, közgazdászként a világgazdaság szakértője volt. 1965-ben került a Magyar Tudományos Akadémia Afroázsiai Kutatóközpontjához,, majd annak átszervezése után a Világgazdasági Kutatóintézet tudományos osztályvezetője, később kutatási igazgatója lett. Kádár Béla a világgazdaság kérdéseinek nemzetközileg is elismert kutatója volt. Érdemes tudni róla, hogy 1967–1968-ban Ford-ösztöndíjasként kutatott az USA-ban, a Harvard Egyetemen. Majd egy ideig Chilében az állami egyetem vendégtanára volt, de Peruban, a limai San Marcos Egyetemen is oktatott. 1990-től az Antall-kormány külgazdasági minisztere volt. Majd párizsi nagykövet, a Jegybanktanács és annak utódja, a Monetáris Tanács tagja lett. Kádár Béla a közelmúltban, 2026. július 7-én hunyt el, nekrológja, benne részletes életrajza itt olvasható. 

Jog és jogtörténet

Nézzük a jogászokat! Angyal Pál 1873-ban született Pécsett, és a magyar büntetőjog egyik jelentős alakjává vált. Különösen érdekes, hogy pályája kezdetén maga is Pécshez kötődött: tanított a pécsi kereskedelmi iskolában, majd a püspöki joglíceumban. 1909-ben választották az MTA levelező tagjává, 1930-ban pedig rendes tag lett.

A jogtudomány a 20. század végén is újabb jelentős pécsi akadémikussal gazdagodott. Sólyom László, aki 2005–2010 között Magyarország köztársasági elnöke volt, 1942-ben született Pécsett, a Pécsi Tudományegyetemen szerzett jogi doktori fokozatot. Később a Jénai Egyetemen lett tanársegéd. 1969–81-ben az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének munkatársa volt, 1981-től az ELTE ÁJK polgári jogi tanszék egyetemi tanára, 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magánjogi tanszék egyetemi tanára. Ő volt az Alkotmánybíróság első elnöke, 1990–1998 között. 2001-ben lett az MTA levelező tagja. Kutatásai a polgári jogi felelősségre, a személyiségi jogokra, az alapjogvédelemre és az alkotmánybíráskodásra irányultak. A 2023-ban elhunyt volt államfő MTA nekrológját itt  lehet elolvasni.

Óvári Kelemen, az 1844-ben született jogtörténész 1892-ben lett az MTA levelező tagja. 1869-ben Pesten szerzett jogtudományi végzettséget, majd ügyvédi vizsgát tett. Pályája jelentős részét a kolozsvári egyetemen töltötte, ahol a jogtörténet professzora, később az egyetem rektora is volt. 

Történelemtudomány

A történettudományt képviselő tudósokból sem volt hiány Pécsett. Gábriel Asztrik 1907-ben született történész és premontrei szerzetes, aki 1983-ban lett az MTA tagja. Kutatásai elsősorban a középkori magyar–francia kapcsolatokra, az egyháztörténetre és a középkori magyar egyetemjárás történetére irányultak. Tanított a gödöllői premontrei gimnáziumban, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magántanára lett.  A második világháború után emigrált, és nemzetközi tudományos pályát futott be: 1947–48-ban a torontói Pápai Intézetben, később a princetoni Felsőfokú Tanulmányok Intézetében lett kutató. Majd 1963–64-ben a Harvard Egyetem  tanára, az indianai Notre Dame Egyetem középkori történelem tanszékének vezetője lett. Gábriel Asztrik egyébként az Academie des Inscriptions et Belles Lettres, valamint a Mediaeval Academy of America és a Bajor Tudományos Akadémia  tagja, valamint a Nemzetközi Egyháztörténeti  Bizottság elnöke is volt. 

Pilch Jenő 1872. május 29-én született Pécsett, és a pécsi cisztercita főgimnáziumban kezdte tanulmányait. 1886 és 1890 között a Ludovika Akadémia tisztképző tanfolyamának hallgatója volt, majd katonai pályára lépett. 1901-ben egészségi okok miatt felhagyott a csapattiszti szolgálattal, és ettől kezdve egyre inkább a hadtörténeti kutatásnak, az írásnak, a szerkesztésnek és a szervezésnek szentelte életét. 1911–1913 között a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán történelmet tanult, miközben a Ludovika Akadémián a könyvtárat vezette és katonai földrajzot tanított. 1921-es nyugdíjazása után tovább dolgozott a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum könyvtárának élén. A 20. század első harmadának egyik legjelentősebb magyar hadtörténésze és katonai szakírója volt, aki elsősorban az újkori és 19. századi magyar hadtörténelemmel foglalkozott. Fontos szerepet játszott a magyar hadtörténetírás megújításában.Tudományos és népszerűsítő írásaival egyaránt azt kívánta elérni, hogy a magyar katonák és csapatok története, helytállása és vitézsége a szakemberek mellett a szélesebb közönséghez és a következő nemzedékekhez is eljusson.