4 érdekesség Abaújszántóról
Eszperantótól a Müncheni-kódexig
- Blog
Milyen érdekességeket rejt Abaújszántó, és hogyan kapcsolódik a kultúrához, tudományhoz, esetleg a Magyar Tudományos Akadémiához? Mit rejt a város múltja? Ezekre a kérdésekre hoztunk választ négy érdekes példán keresztül, melyek segítenek jobban megismerni a várost.
Szerepel az UNESCO világörökségi listán
Az abaújszántói pincesor a Tokaji borvidék történelmi-kulturális tájának része, amely az UNESCO világörökség listáján is szerepel. A borvidék 2002-ben került fel erre a rangos listára. A kultúrtáj elnevezés az ember és a természet által közösen alakított tájra, erre a törékeny kölcsönhatásra utal. Tokaj-Hegyalja esetében a táj szerkezete a borászati kultúrával együtt formálódott.
Abaújszántón közel 450 pince húzódik, ezzel az egyik legnagyobb összefüggő pincerendszert alkotja a vidéken. A város a Tokaji borvidék ikonikus háromszögének egyik csúcsa: a sátoraljaújhelyi Sátor-heggyel és a tokaji Kopasz-heggyel együtt határozza meg a táj karakterét. A Sátor-hegy lejtői kiváló feltételeket biztosítottak a szőlőtermesztés számára, így Abaújszántó már évszázadokkal ezelőtt fontos szerepet töltött be Hegyalja borkultúrájában. A borvidék egyediségének kialakulásához nemcsak a magyar gazdák járultak hozzá, hanem azok a német, örmény, ruszin és zsidó közösségek is, amelyek tudásukkal és hagyományaikkal gazdagították a vidéket.
Fontos kereskedelmi központ volt
Abaújszántó évszázadok óta egy jelentős kereskedelmi útvonal állomása volt. A bor és más áruk útja itt haladt keresztül. Ennek emblematikus épülete a Rákóczi-, vagy más néven Kapitányház, amely hajdan vámházként működött. Ma helytörténeti gyűjteménynek és bormúzeumnak ad otthont az épület.
Egy 1896-os országleírás így ábrázolja Abaújszántót:
Mezőváros az eperjes-tokaji hegyláncznak Hegyalja nevezetü, bortermeléséről hires részének nyugati végpontján, a 404 m. magas szántói Sátorhegy alatt, a Szerencspatak mellett fekszik. Nagyközség. Házainak száma 614. Van 4156 lakosa, kik csekély töredék kivételével mind magyarok. Székhelye a gönczi járásnak.
Mint különlegesség emlitést érdemel a Teitelbaum S. és Beiler M. bornagykereskedő czégnek hires pinczéje, mely egyike a legnagyobbaknak az országban. A legdrágább hegyaljai borok gazdag tárháza e rengeteg pincze, melynek hossza körülbelül másfél kilométer, s 2500 hordót képes befogadni. A pinczetorok előtt áll a tágas borház. Az egész pinczén végig kis vasút vezet a hordók szállitására. A pincze részben boltozott, részben oldala van falazva, s boltozata 320szilárd, kavicsos agyagrétegből áll. Tizenhét egymást keresztező ága van valóságos útvesztő, melyből az idegen nem találna ki vezető nélkül. A pinczének egyik hátsó elrekesztett részében 1783-tól kezdve egész a mai napig minden évnek a terméséből található tokaji bor. A czégnek, melyet 1783-ban Teitelbaum Ábrahám alapitott, nagy kivitele van Orosz-, Német- és Lengyelországba.
Abaújszántó és az eszperantó
Kiről van szó? Kalocsay Kálmánról, aki egyszerre volt orvos, költő, és nyelvész eszperantista, akinek talán az egyik legemblematikusabb eredménye a János vitéz eszperantó nyelvre való lefordítása.
Kalocsay Abaújszántón született 1891-ben, középiskolai tanulmányait Miskolcon végezte, majd a budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát 1916-ban. Pályafutásának legnagyobb részét a Fővárosi László Kórházban töltötte, ahol csaknem fél évszázadon át gyógyított. A fertőző betegségek kutatójaként tankönyveket írt, tudományos publikációk sorát jelentette meg, az orvostudományok doktora lett, 1963-ban pedig egyetemi tanári címet kapott.
Miközben az orvostudomány területén jelentős karriert épített, egy másik szenvedélye is végigkísérte életét. Még miskolci diákként, 1911-ben ismerkedett meg az eszperantóval, amely hamarosan alkotói munkásságának középpontjába került. Első eszperantó verseskötete 1921-ben jelent meg, majd társaival megalapította a Literatura Mondo című folyóiratot, amely hamar a nemzetközi eszperantó irodalom egyik legfontosabb műhelyévé vált.
Kalocsay nemcsak eredeti műveket alkotott, hanem a magyar és a világirodalom remekműveit is elérhetővé tette az eszperantó közösség számára. Lefordította többek között Petőfi János vitézét, Madách Az ember tragédiáját, valamint Shakespeare, Baudelaire és Heine műveit.
Nyelvészként is maradandót alkotott: nyelvtani és stilisztikai munkái ma is alapművek az eszperantó tanulmányozói számára. Életművét 1970-ben a Magyar PEN Club emlékéremmel ismerte el, a Magyar Eszperantó Szövetség pedig tiszteletbeli elnökévé választotta.
Abaújszántón minden évben megemlékeznek dr. Kalocsay Kálmánról. A róla elnevezett utcán emléktába és szobor is elhelyezésre került.
Itt pedig a Lélektől lélekig utolsó versszaka olvasható eredeti nyelven, és Kalocsay eszperantó fordításában:
Tóth Árpád: Lélektől lélekig
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
Tóth Árpád: De animo gis animo
Ho ve, Ia amikeco, ve, la amo,
ve, vojo de animo gis anim’ !
Okulradiojn sendas ni langvorajn,
kaj inter ni -glacia malproksim’.
Innen származik Jászay Pál akadémikus
Abaújszántó egyik legjelentősebb szülötte Jászay Pál akadémikus történetíró, nyelvtörténész, jogász és oklevélkutató volt, aki 1809-ben itt született, és 1852-ben itt is halt meg. Bár pályafutása jelentős részét Bécsben és Pesten töltötte, szülővárosához mindvégig szoros kapcsolat fűzte.
Tanulmányait Sárospatakon és Késmárkon végezte, majd jogászként kezdte pályáját. Tehetségére hamar felfigyeltek: gróf Teleki József mellett dolgozott jurátusként, később pedig a Magyar Udvari Kancellária titkára lett Bécsben. Az 1848-as forradalom idején Batthyány Lajos mellett miniszteri titkárként szolgálta az országot. A szabadságharc után visszavonult, és elmélyedt a történelmi kutatásokban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy korábban ne foglalkozott volna történelemmel: már 1849 előtt is jelentős oklevéltani kutatásokat végzett. Az okleveleket több szempontból dolgozta fel. Például közreadta a középkori és a kora újkori Magyar Királyság történeti áttekintését, főleg jogi, jogtörténeti szempontból készítette az elemzést, és az okleveleket használta forrásként. Munkásságának leglátványosabb és legismertebb eredménye a Müncheni Kódex feldolgozása és magyarázó jegyzetekkel való ellátása volt. A kódex 1466-ban keletkezett, és Jászay-kódexként híresült el.
Emellett hatalmas oklevéltani gyűjteményt épített ki 16–17. századi forrásokból. Az oklevelek tanulmányozása vezette el a magyar nyelv fejlődésének elemzéséhez, ezt a témát taglalta az akadémiai székfoglalója is. 1841-ben választották meg az 1836 óta fennálló levelező tagsága után rendes taggá. Egyébként már 1837-től publikált a Tudománytár, az Athenaeum, a Figyelmező és az Új Magyar Múzeum folyóiratokban. Főleg nyelvtörténeti cikkeket, tanulmányokat és forrásközléseket írt. Ekkoriban ugyanis még nem különültek el élesen sem a különböző tudományterületek, sem azoknak a részterületei.
Jászay Pál történetíró emlékszobája megtekinthető az abaújszántói Helytörténeti Gyűjteményhez tartozó Ulánus-házban.
Források
- Hamza Gábor: Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól III.
- https://vilagorokseg.e-epites.hu/oktatasok/tokaj.html
- Kalocsay Kálmán portréja az Országos Idegennyelvű Könyvtár oldalán
- Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Abaúj-Torna és Kassa, 1896, Budapest
- Magyarul Bábelben: Műfordítók és műfordítások portálja