Isaszegen nyitott gyógyszertárat az első magyar gyógyszerésznő
Thinagl Szerafin története
- Blog
Thinagl Szerafin nemcsak azzal vált úttörővé, hogy nőként – ami a korban egyszerre számított látványos újdonságnak és normaszegésnek – gyógyszerészi pályára lépett, hanem kitartásával és szakmai teljesítményével is. Ő volt az első magyar nő, aki gyógyszerészi oklevelet szerzett, később pedig férjével együtt gyógyszertárat vezetett. Életének jelentős szakasza Isaszeghez kötődött, ahol az Angyal gyógyszertár tulajdonosaként a helyi közösség megbecsült tagjává vált. Nézzük meg a történetét!
Thiangl Szerafin képmása
Forrás: Isaszegi értéktár
Szerafin egyetemre megy
Thinagl Szeraphina (Szerafina) , Mária, Beatrix 1880. október 21-én született Nagyszombaton. Édesapja királyi közjegyző volt. Szerafin a nagyszombati Szent Benedek-rendi katolikus gimnáziumba járt magántanulóként. Az 1896–1897-es tanév adataiból tudjuk, hogy ebben az évben jó, azaz kettes osztályzatot kapott. A család 1898-ra, 18 éves korára csődbe ment. Szerafin úgy döntött, tanulással és munkával teremt magának anyagi függetlenséget. Szerencsére ez a lehetőség már a nőknek is adott volt Magyarországon, 1895-től. Ráadásul a korabeli gyógyszerészeti szaksajtóban ekkoriban néhány olyan cikk is megjelent, amely mely kifejezetten javasolja a nőknek ezt a pályát.
„Különösen az 1900-as években több propaganda cikkel találkozhatunk a napilapokban, amelyekben a nőknek, a gyógyszerészi pályára való lépést ajánlják. A többek között néhai dr. Budai Emil, volt fővárosi gyógyszertártulajdonos kartársunktól olvashattunk több lelkes felhívást ,,A gyógyszerészi pálya — írja egyik cikkében — határozottan ajánlható a nőknek, mert e hivatást senki jobban, senki tökéletesebben betölteni nem képes, mint a nő. A nő, a veleszületett intelligenciájánál, tanulékonyságánál, tisztaságra és rendszeretetre való hajlamánál fogva, már a természettől is predesztinálva van e pályára. A gyógyszerészi munka ügyességet, türelmet, éles megfigyelést kíván, mely sajátságok a nőkben sokkal nagyobb mértékben ki vannak fejlődve, mint a férfiakban. A nők bevonulása a patikákba — fejezi be cikkét — az igazság és egyenlőség diadalát, számos család boldogulását fogja hirdetni és ezért szívből és lélekből üdvözöljük a mi kedves és szeretetreméltó női kartársainkat.”
Franki Antal szegedi gyógyszerész a Gyógyszerészeti Közlöny 1933-as számában, a Szerafinról írt cikkében idézte fel ezt a korábbi írást. Állítása szerint az ilyen felhívások is hatással voltak az első magyar gyógyszerésznő pályaválasztására. A valóság azonban jóval kevésbé volt biztató: sem az egyetemek, sem a gyógyszerésztársadalom nem fogadta tárt karokkal a nőket. A Budapesti Tudományegyetem egyértelműen állást foglalt a nők felvétele ellen, és a Magyarországi Gyógyszerész Egylet tagjainak többsége is a női gyógyszerészek gondolata ellen állt ki. Az idézett Budai Emil tehát inkább kivételnek számított, legalábbis a kezdetekben.
Az öt nyelven beszélő Szerafint családja sem támogatta abban, hogy munkát vállaljon, hiszen a gyógyszerészi pálya ezt is megkövetelte. Ő azonban 1898-ban gyakornokként elhelyezkedett Bunzl Gyula nagyszombati gyógyszertárában. 1901-ben pedig elsőként szerzett Magyarországon gyógyszerészsegédi képesítést a nők közül, miután a tanfolyam elvégzése nélkül sikeresen letette a vizsgát. Lánya visszaemlékezése szerint Bunzl nagy gonddal támogatta a Szerafin törekvéseit. Szerafin családja azonban annyira szégyellte, hogy nemesi származása ellenére polgári állást vállalt – ráadásul nőként tovább is tanult –, hogy fiútestvérei egy ideig még az utcára is szégyelltek kimenni Nagyszombaton.
Végül 1903-ban a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen végezte el a gyógyszerészeti képzést, mert a gyógyszerészsegéd végzettség után bölcsészkari, majd orvoskari hallgatóként kellett folytatnia tanulmányait. Az egyetemen nem ülhetett férfiak mellé, és a mindennapok apróbb mozzanataiban is gyakran szembesült a kirekesztettséggel. Diplomaszerzése több újságban is megjelent 1903-ban:
„Thinagl Szerafin gyógyszerészi oklevelet kapott. Kolozsvárról érkezett tudósítás szerint Thinagl Szerafin, aki a hölgyek sorából legelsőnek lépett a gyógyszerészi pályára, az ottani tudományegyetemen f. hó 18-án sikeresen letette a zárószigorlatot, s elnyerte a gyógyszerészi oklevelet. Üdvözöljük ez alkalomból a kisasszonyt okleveles kartársainak soraiban, s egyúttal konstatáljuk, hogy ismeretes szorgalmával s kitüntetéssel kiállott vizsgáival fényesen beigazolta azt, hogy a gyengébb nem épúgy hivatott a magasabb stúdiumokra, mint az erősebb, s ha az akaraterőhöz a pálya szeretete is csatlakozik, az eredmény nem lehet kétséges. Bemutatjuk. olvasóinknak uj okleveles kollegánk jól sikerült arczképét s azt kívánjuk neki, hogy minél előbb mint gyógyszertártulajdonost üdvözölhessük.”
(Részlet a Gyógyszerészi Hetilap cikkéből, 1903, 25. szám)
Szerafin egyetemre megy
Patika 1906-ból
Forrás: Fortepan
Dévától Isaszegig
Szerafin még az egyetemi évek alatt, szállásadójánál, az egyetem egyik oktatójánál ismerkedett meg az akkor 38 éves Pesthy Mihály gyógyszerésszel, aki ekkor már özvegyként élt. 1904. március 14-én házasodtak össze. Ők lettek a történelmi Magyarország az első gyógyszerész házaspárja. Déván nyitottak gyógyszertárat. Házasságuk elején, 1905. augusztus 15-én első gyermekük, Marianna 10 hónaposan elhunyt. Később két gyermekük született, István és Zsuzsanna. 1908-ban elhagyták a várost, mert el kellett adniuk az Őrangyal gyógyszertárat. Ennek részleteit így idézte fel lányuk, Pesthy Zsuzsanna:
„Apámnak Déván 2 patikája és igen nagy erdőbirtoka volt, Sajnos a sors újra véget vetett nyugalmas, boldog életünknek Anyám első kisfia 2 napos korában meghalt, – de hamarosan István nevű fia, majd Zsuzsanna leánya született, nagy boldogságot adva a szülőknek Apám ennek örömém egy nagy összeget ígért a kolozsvári egyetem megnagyobbítására, de a balszerencse kegyetlen volt, ~· hatalmas tűz teljesen elpnsztította Apám birtokát A kolozsvári egyetem meghallva erdejének elvesztését, természetesnek vette, hogy ígéretét nem tarthatja meg Apám ennek dacára, eladva az egyik patikáját, az ígért adományt elküldte az Egyetemnek.”
Kempler Kurt tanulmányában ellenőrizte Zsuzsanna visszaemlékezésének adatait. Kutatásai alapján úgy tűnik, hogy a gyógyszertárak helyszínét illetően tévedés történhetett: nagy valószínűséggel nem két dévai gyógyszertáruk volt, hanem az egyik Déván, a másik a Tolna vármegyei Sárosdon működött. A visszaemlékezés és az újságcikk a gyermek nemét illetően is ellentmondásos adatokat közöl.
A gyógyszertárak eladása után Mihály Budapest környékén vállalt munkát, Szerafin pedig a két gyermekkel Sárközújlakra költözött, ahol gyógyszerészi állást kapott. Édesanyja is odaköltözött, hogy segítsen neki összeegyeztetni a munkát a gyermekneveléssel. 1916-ban a Szerafinnak munkát adó gyógyszertár új tulajdonoshoz került, ezért a gyerekekkel együtt férjéhez költözött, aki ekkoriban a zsámbéki gyógyszertárat kezelte. Itt már együtt dolgoztak. Szerafin, aki több nyelven beszélt, a helyi sváb dialektust is elsajátította. 1918-tól az isaszegi Angyal gyógyszertár tulajdonosai lettek, és közösen vezették az üzletet. Szerafin szülei is Isaszegre költöztek. Pesthy Zsuzsanna visszaemlékezése szerint édesanyja itt hallás után a helyi szlovák nyelvet is megtanulta.
1930-ban meghalt Pesthy Mihály, innentől Szerafin volt a tulajdonos és gyógyszertárvezető. Budapest közelsége miatt gyermekeik a fővárosba jártak gimnáziumba és egyetemre. Pesthy István fogorvos, Zsuzsanna pedig gyógyszerész lett.
Egy 1933. március 25-i hírből a Gyógyszerészi Közlönyben:
„Kézdiszentléleki dr. Voloncs Géza jegyet váltott Isaszegen Koronczói Pesthy Zsuzsanna oki. gyógyszerész-kisaszonnyal, néhai Pesthy Mihály isaszegi gyógyszerész és neje, Thinagl Szerafin gyógyszerész úrnő leányával.”
Zsuzsanna később az isaszegi orvoshoz ment feleségül. A helytörténeti hagyomány szerint férje a budapesti születésű dr. Barabás Géza volt, aki 1929-től dolgozott Isaszegen. A korabeli közlönyben szereplő Voloncs Géza és a később ismertté vált Barabás Géza személyazonosságának kérdése azonban további tisztázást igényel.
Szerafint nagyra becsülték Isaszegen, ahol a helyi társadalmi élet egyik meghatározó személyiségének számított. Lánya visszaemlékezése szerint a helyiek „tekintetes asszonynak” szólították. A megszólítás nem véletlen: Szerafin nemesi családból származott, férje pedig szintén nemesi ranggal rendelkezett. Zsuzsanna visszaemlékezése szerint az egész család boldog volt Isaszegen. Az anya 1948-ban adta át a gyógyszertár tulajdonjogát Zsuzsannának – ekkoriban költözött Budapestre, a Váci utcába fiához. Az Angyal gyógyszertárat nem sokkal később, 1950-ben államosították. Szerafin 1956. november 2-án, a forradalom idején halt meg Budapesten.
Zsuzsanna gyermekei Barabás András 1934-ben született, György Mihály pedig 1936-ban. Édesanyjuk 1956-ban, Szerafin halálának évében, a forradalom után menekült velük külföldre. András Angliában lett érsebész főorvos, György Kanadában fogorvos. Így a Szerafinnál és Pesty Mihálynál induló egészségügyi pálya több genreáción keresztül öröklődött a családban. Különösen érdekes, hogy Szerafin lánya, Zsuzsanna is továbbvitte anyja hivatását. Ez azért is figyelemre méltó, mert bár Szerafin országosan úttörőnek számított gyógyszerészként és egyetemi hallgatóként egyaránt, még lánya fiatalkorában sem volt a nők továbbtanulása magától értetődő. Szerafin bátorságával családi tradíciót teremtett.
Thinagl Szerafin története tanulságos számunkra, hiszen általa egy önálló, tanulni és dolgozni akaró nő életútja rajzolódik ki előttünk, aki a kor társadalmi és szakmai akadályai ellenére is megvalósította céljait.
Források:
- Ferentzi Mónika, Péter H. Mária, Barabás András, Barabás György: Thinagl Szerain első magyar gyógyszerésznő erdélyi évei
- Szmolicza József: Thinagl Szerafin, Isaszegi értéktár
- Gyógyszerészi Hetilap: 1903. 25. szám
- Frankl Anta: Nők a gyógyszerészi Pályán 1933.09.09 in Gyógyszerészi Közlöny 1933.09.09
- Gyógyszerészi Közlöny, 1933.03.25
- Kempler Kurt: Az első magyar gyógyszerésznő in Acta Pharmaceutica Hungarica 58. 275-286. 1988.