Mi eljöttünk, hogy arczodat lássuk még egyszer
A ceglédi százas küldöttség Kossuth Lajosnál
- Blog
Cegléd és Kossuth Lajos kapcsolata különleges helyet foglal el a helyi történelmi emlékezetben. A városban kialakult Kossuth-kultusz gyökerei az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idejéig nyúlnak vissza. A város történetének például az egyik ikonikus eseménye volt a ceglédi 100 fős küldöttség torinói, pontosabban baracconei látogatása, melynek az volt a célja, hogy felkérjék az emigrációban élő Kossuth Lajost, legyen a város országgyűlési képviselője.
A ceglédi Kossuth-kultusz
A ceglédi Kossuth-kultusz olyannyira különleges, az országostól eltérő egyedi vonásokkal is bíró jelenség, hogy 2014-ben felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére. A kultusz alapja Kossuth 1848. szeptember 24-én elmondott toborzóbeszéde volt, mely olyan nagy hatást gyakorolt a város lakóira, hogy személye és emlékezete a következő évtizedekben is meghatározó maradt. Cegléd városa 1867-ben díszpolgárává választotta a politikust.
A kapcsolat egyik fontos állomása, hogy Cegléd már 1867-ben, a kiegyezés évében díszpolgárává választotta az emigrációban élő Kossuthot, de az erős kötődést jelzi az 1877-ben Torinóba, pontosabban Baracconeba látogató ceglédi küldöttség is.
Hogy mitől olyan különleges a ceglédi Kossuth-kultusz? Egyrészt több helyi ünnep, megemlékezés és rendezvény is kapcsolódik Kossuth Lajos személyéhez. Megünneplik a születésnapját és a halála napját is, a legnagyobb ceglédi fesztivált pedig tobrozónak nevezik. Az 1902-ben felállított Kossuth-szobor, és a róla elnevezett múzeum is tanúskodik a város mély elkötelezettségéről. Azonban a Kossuth-kultusz ennél mélyebben gyökerezik a helyi társadalomban. Családi történetek, emléktárgyak és fotók, személyes hagyományok formájában a helyiek magánéletében is helye van az egykori kormányzó emlékezetének.
Szabadság tér, középen Kossuth Lajos szobra (Horvay János, 1902.), balra a háttérben a Kossuth téren álló Szent Kereszt felmagasztalása-templom tornya látszik.
Forrás: Fortepan
A torinói küldöttség
1867. december 3-án Simonyi János, Cegléd városának országgyűlési képviselője mindössze 29 évesen tüdőbajban elhunyt. December 27-ére kitűzték az időközi választást Cegléden. A város a Függetlenségi Párt megdönthetetlen bástyája volt, ezért az biztos volt, hogy a képviselő ellenzéki lesz. Ekkoriban jelent meg Kossuth Lajos nyílt levele Simonyi Ernőhöz, melyben a keleti kérdésről fejti ki a véleményét. Ez a cikk nagy sikert aratott Cegléden. A helyi függetlenségi pártiak pedig eldöntötték, hogy Kossuth Lajos megválasztását javasolják a képviselői helyre. A cél az volt, hogy látványos gesztussal támogassák Kossuth nézeteit. Végül meg is választották Kossuth Lajost a város országgyűlési képviselőjének.
A visszaemlékezések szerint ifj. Borka János vetette fel először, hogy személyesen vigyék el Kossuth Lajosnak a megbízólevelet. Összesen 114 ceglédi polgár indult el a Torino mellett élő Kossuth Lajoshoz. A küldöttség tablója ma is megtekinthető a ceglédi Kossuth Múzeumban.
A Nemzeti Hírlap így számolt be a küldöttség érkezéséről:
A küldöttség január 23-kán délelőtt 11 óra 40 perckor ért külön vonaton Kossuth villája elé Baracconeban, ki háza kapujában várta az érkezőket. Ezek félkörben felállván, Simonyi Ernő beszédet intézett Kossuthhoz, s annak végén név szerint bemutatta neki a küldöttség tagjait. Erre Dobos János lelkész, ki már az előbbi nap óta lázbeteg volt, gyenge és szakadozott, de annál hatásosabb hangon mondá el üdvözlő és meghívó beszédét.
A lelkész a visszaemlékezések szerint lázas beteg volt éppen, ennek ellenére köszöntötte Kossuthot:
Kossuth előtt semmi nem lehetetlen. Veled szemben felemelkedik a lélek és legyőzi a test gyengeségét. Egy alföldi földmivelő magyar város még romlatlan népének küldöttei állnak előtted, édes hazánk szeretett nagy fia. (…) Kebled mély fájdalma szent, mérhetetlen, azt megmérni csak te magad tudod, m kor annak hullámai között elmerülsz, s a felszínre küzdve fel magadat, könyező szemeid Ithakádat keresik.
Messze képét bujdosó magzatja,
még Kalypso keblén is siratja
Ezt mi tudjuk, és nem jöttünk n a g y gondolataidat, archimedesi számításaidat megzavarni, mi nem jöttünk, mint sokan, kebled érzelmeit keseríteni. Nem, mi eljöttünk, hogy arczodat lássuk még egyszer, hogy megmondjam neked, hogy mi téged szeretünk.
Kossuth Lajos villája Baraccone-ban, Collegno-ban, az erkélyen Kossuth
forrás: Wikipédia
Kossuth Lajos válasza
Kossuth Lajos elutasította a ceglédi küldöttség kérését.
És önök, uraim ! kik engem most körülvesznek, hazámfiai ! véreim ! fiai közös édes anyánknak, a hazának, melyet én huszonnyolc év óta nem láttam. Elgondolhatják önök, minő rohamát az idegrázó emlékezeteknek költi föl agyamban e találkozás ! minő viharát az érzelmeknek e búbánatos öreg kebelben. És van e találkozásnak egy különösen megindító vonása. Önök, barátaim! (engedjék meg, hogy igy szállítsam önöket) elhagyták ily szamosan házi tűzhelyeiket, hogy télnek idején, messze idegen földre , egy több száz mértföldnyi, költséges, fáradtságos utat tegyenek , csak azért, hogy nekem — az önöktől oly rég elszakítottnak — meghozzák a kegyeletes megemlékezés üdvözletét, s engem hontalan magányomból szülőföldemre visszahívjanak.
Majd következett az indok:
Magyarország állami s alkotmányos életével nem fér össze oly fejedelmek uralkodása, akik egyszersmind osztrák császárok is. Az incompatibilitás abban van, s nem abban hogy a fejedelem az osztrák ház ivadéka. Mert ha ez egyszersmind osztrák császár is nem volna, neki magyar királyi minőségének keretén kívül nem volnának érdekei, ha alkotmányos szellemű, s ha jóindulatu volna , ennek gyakorlati becsét nem korlátozná az osztrák érdekre való tekintet kényszerűsége ; ha jelleme nem felelne meg a nemzet jogszerű várakozásának, a baj csak múlékony lehetne, mert csak személyességből eredne, s nem a helyzetből, mely a bajt minden személyes tulajdonoktól függetlenül állandóvá teszi. A magyar király, ha csak magyar király, nem űzhetne mást, mint magyar politikát ; nem lenne azon helyzetben, hogy Magyarország érdekeit osztrák érdekek miatt háttérbe szorítani vagy politikájában speciális osztrák érdekektől is tanácsot kérni kénytelen legyen. A magyar állam kormányoztathatnék jól, kormányoztathatnék roszul, de mindenesetre mint öncél foglalna helyet a történelemben. S nem mint oly tekintetek érvényesítésének factora, melyek érdekei körén kívül állanak, vagy azokkal éppen ellenkeznek is. Szóval nem a személyben, nem a családban van az incompatibilitás, hanem az osztrák császári minőségben.
E tekintetek által vezéreltetve, én már egyszer azon nyilatkozatot, hogyha még az én életemben akként alakulnának a viszonyok — a mint egykor valószínűleg alakulni fognak — t. i. hogy Ferenc József császár és király fején nem lenne többé az osztrák császári korona, hanem Szent István koronája : engem a kormányformák iránti igen határozott nézeteim nem akadályoznának abban, hogy hazamenjek, habozás nélkül megtenném és minden tartalékgondolat nélkül letenném kezébe a hűség esküjét és meg is tartanám becsületes lojalitással mind halálomig.
(Nemzeti Hírlap, 1877. január 31.)
Fotó, emlékbe
A látogatás tehát nem érte el célját, Kossuth Lajos nem jött haza az emigrációból. Azonban egy tárgyi emlék, egy arckép emlékeztet minden ceglédit erre az eseményre. Kossuth Lajos megígérte a küldöttség tagjainak, hogy látogatásuk emlékére készíttet egy arcképet, melyet mindannyiuknak elküld a saját aláírásával. Az arcképet a következő szöveggel küldte el Bartha Ferencnek, Cegléd polgármesterének:
Tisztelt polgármester úr!
A fényképész késedelme miatt csak most válthatom be a czeglédi küldöttség kedves emlékű látogatásakor tett ígéretemet. Mai napon vasúton elszállítottam tisztelt polgármester úrnak czímezve egy szekrénykét 115 arczképpel, a kapott névjegyzékek nyomán mindeniket a küldöttség és hozzá csatlakozottak egy-egy tagjának nevével, s aláírásommal ellátva.
Collegno al Baraccone,márcz. 17.
Kossuth Lajos Ceglédre küldött portréja
Forrás: Vasárnapi Újság, 1877.
Az küldöttség helyi emlékezete
A ceglédiek torinói, pontosabban baracconei látogatása beépült a helyiek emlékezetébe, fontos eleme a ceglédi identitásnak, és a helyi Kossuth- kultusznak. 1949-ig évente megemlékeztek az esemény évfordulójáról, majd 1979-ben közösséget szerveztek köré, ahová a meghívták a leszármazottakat, és az érdeklődőket is. Így jött létre a Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Kör, melynek alapítása is jelzi, hogy a városban akítvan őrzik az 1877-es események emlékét. A Múzeumi Baráti Kör ünnepi közgyűlésekkel, rendezvényekkel és kiadványokkal ápolja Kossuth Lajos helyi kultuszát.
Források:
- Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
- https://netfolk.blog.hu/2015/07/19/a_kossuth-kultusz_cegledi_hagyomanya_a_szellemi_kulturalis_orokseg_nemzeti_jegyzeken_a_20_elem_a
- https://szellemikulturalisorokseg.hu/
- Egyetértés, 1876. december 5.
- Nemzeti Hírlap, 1877 január 31.
- Vasárnapi Újság 1877 április 8.
- Küldöttség. A czeglédi százas – Kossuth Lajosnál Baraconeban, Olaszországban 1877. január 24-én. Részletes leirása a küldöttság utazásának, fogadtatásának és visszatérésének. Budapest, 1877. Franklin-társ. lapkiadó hiv.