A fogadótól jobbra tengert láttunk
5 érdekesség Poroszló múltjáról és jelenéről
Poroszló történetét meghatározta a Tisza. Sok örömet, és rengeteg nehézséget is okozott neki a kanyargós folyó, a Tisza-tó létrejöttével pedig nem csak a helyiek élete, hanem az élővilág is gazdagodott. Hoztunk öt érdekességet a településről, melynek múltja sokkal összetettebb, mint gondolnánk.
Tudtad, hogy…
1. Petőfi Sándor járt Poroszlón?
Petőfi Sándor úti leveleiben beszámol arról, hogy 1847 tavaszán járt Poroszlón, elmeséli, hogy milyennek látta a Tiszát, és még az is kiderül, hogy átkelt az 1836-ban elkészült Tisza-hídon:
„Füzes-Abonyból, hol a múlt éjet töltém, egy nap alatt értünk ide Debrecenbe. Napkeltekor már Poroszlón voltunk, melyet a Tisza különösen kedvel, mert gyakran kilátogat hozzá, nem resteli a nagy utat. Most is ott tisztelkedik. A fogadótól jobbra-balra tengert láttunk, melyben nyakig úsznak a fák, mint valami szerencsétlen hajótörést szenvedők. A víz közepén nyúlik végig, mint a magyar nadrágon a zsinór, az a nevezetes töltés, melynek oly sok ló köszönheti már, hogy e siralom völgyéből Ábrahám keblébe jutott. Hosszasága egész félórányi ugyan, de jó időben négy lovas kocsi – nyolc ökör segítségével – egy nap alatt is megjárja. Száraz időben az a szép tulajdonsága van, hogy oda varázsolja az alföldre a Kárpátok táját, olyan hegyek és völgyek keletkeznek rajta. E tekintetből jónak láttam leszállni a gyorsszekérről, s gyalog zarándokolni át a töltésen, hogy a (?) ellen biztosítsam magamat, mert én fejemmel szerzem ugyan kenyeremet, de azért nyakamat sem imádon kevésbbé, mint fejemet. A gyorsszekérnél egy óranegyeddel elébb értem a Tisza hídjához, s ez alatt gyönyörködve néztem jobbra-balra a tájat, mely a kiöntés által hasonlíthat Amerika őserdeihez regényességében. És az az átkozott szabályozás majd mind e regényességnek véget fog vetni; lesz rend és prózaiság.”
2. A Tisza-tó Magyarország legfiatalabb tava?
A Tisza-tó, hivatalos nevén Kiskörei víztározó, Magyarország második legnagyobb állóvize és egyben egyik legkülönlegesebb mesterséges tava. Létrehozásának gondolata az 1960-as években született meg. Elsődleges célja a Tisza árhullámainak visszatartása és a térség árvízvédelme, emellett a száraz Közép-Tisza vidék mezőgazdasági vízellátásának javítása és a Kiskörei Vízerőmű révén az energiatermelés volt. A tó első elárasztására 1973-ban, a másodikra 1978-ban került sor. A 127 km²-es, 27 kilométer hosszú víztározó kialakítása jelentősen átalakította a tájat: erdőket és gyümölcsösöket számoltak fel, a mederből kitermelt földből pedig többek között a 33-as főút és a gát töltése épült. A visszamaradt tuskók ma veszélyt jelenthetnek a hajózásra, ugyanakkor számos madár kedvelt pihenőhelye. A Tisza-tó idővel a természetvédelem és a turizmus fontos központjává vált. A Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó védett területeken olyan értékes élőhelyek találhatók, mint a Tiszafüredi madárrezervátum, a Csapói– és az Óhalászi–Holt–Tisza.
A Tisza-tó Poroszlón
forrás: TUBA
3. Vásárhelyi Pál tervezte meg a Tisza szabályozását?
Magyarországon, a reformkorban Vásárhelyi Pál volt a folyószabályozás úttörője. Akadémiai székfoglalóját is ebben a témában írta. Vásárhelyi legfontosabb munkája a Tisza szabályozásának terve volt. Ennek az volt az előzménye, hogy az árvízveszély csökkentése és a folyó hajózhatóbbá tétele miatt a Tisza-menti vármegyék már régóta lobbiztak a kormánynál. Széchenyi István kérésükre megalapította a Tiszavölgyi Társulatot, majd felkérte Vásárhelyi Pált a terv elkészítésére.
A szakértő a Tisza-völgy rendezéséről szóló tervet 1846. március 25-én publikálta. A folyó 102 kanyarulatának átvágását és töltések építését javasolta, hogy lerövidítse a folyó útját és biztonságosabbá tegye az Alföldet. Terve azonban radikálisnak számított, és Vásárhelyi 1846-ban, annak védelmezése közben szívbénulásban meghalt. A munkálatokat végül módosított elképzelés alapján kezdték meg, a Pó-folyót szabályzó Pietro Paleocapa tervei alapján, ám az új rendszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az 1879-es szegedi árvíz katasztrófája után a Tisza szabályozását ismét Vásárhelyi eredeti elképzeléseihez igazították.
4.A Tisza-tó térségében rengeteg védett vízimadár fordul elő?
A Tisza-tó egyik legnagyobb értéke gazdag állatvilága. Az ott fészkelő, vagy gyakran csak átutazó madarak változatos palettája sokat ad hozzá a térség természeti értékéhez. Nagyon sok védett és fokozottan védett vízi-, vagy ragadozómadár él erre. A nádasok csendjében például gyakran bukkanhatunk a gémfélék képviselőire. A hófehér tollazatú nagy kócsag és kis kócsag elegáns mozdulatokkal vadászik a sekély vízben, míg a vörös gém barnás-vörös tollazatával szinte beleolvad környezetébe. Még nehezebb észrevenni a törpegémet, amely Európa legkisebb gémféléje. vagy a titokzatos bölömbikát, amely mély, bőgésre emlékeztető hangjáról ismert. A Tisza-tó fokozottan védett madarai közé tartozik továbbá az üstökösgém és a főként alkonyatkor aktív bakcsó is.
A vízpartokon és az ártéri erdőkben olyan ritkaságok is előfordulnak, mint a fekete gólya, amely a fehér gólyával ellentétben kerüli az ember közelségét, valamint a különleges csőrformájáról könnyen felismerhető kanalasgém, amely oldalirányú mozdulatokkal szűri ki táplálékát a sekély vízből. A Tisza-tó egyik különleges vendége a fémesen csillogó tollazatú batla is. A récék között is több természetvédelmi szempontból kiemelkedő faj él vagy fordul meg a tavon. A fokozottan védett cigányréce hazánk egyik legritkább költő récéje, mellette időnként a kerceréce is megfigyelhető. Gyakoribb vendég a tőkés réce, a nyílfarkú réce, a csörgő réce, a kanalas réce, a fütyülő réce, a kendermagos réce, a barátréce és az üstökösréce, amelyek különösen a tavaszi és őszi vonulás idején népesítik be a tavat.
A ludak és hattyúk közül a fokozottan védett kis lilik számít igazi ritkaságnak. Mellette rendszeresen megfigyelhető a nyári lúd, a nagylilik, a vetési lúd, valamint a méltóságteljes bütykös hattyú, téli időszakban pedig időnként az énekes hattyú is feltűnik. A víz felszínének ügyes búvárai a vöcskök. A búbos vöcsök látványos násztáncáról ismert, de mellette a kis vöcsök, a feketenyakú vöcsök és a vörösnyakú vöcsök is a Tisza-tó madárvilágának értékes tagja.
A kárókatonák közül a gyakran látható nagy kárókatona mellett fokozottan védett rokona, a jóval ritkább kis kárókatona is előfordul. A nyílt víz fölött gyakran cikáznak a csérfélék: a fokozottan védett küszvágó csér, a fattyúszerkő, a kormos szerkő és a fehérszárnyú szerkő kiváló halászok, míg a dankasirály és a viharsirály a sirályfélék gyakori képviselői. Az iszapos partokon és sekély vízállásokban különleges partimadarak keresik táplálékukat. A hosszú, piros lábú gólyatöcs, a felfelé ívelt csőrű gulipán és a fokozottan védett nagy goda mellett a bíbic, a pajzsoscankó, a réti cankó és a sárszalonka is rendszeresen megfigyelhető.
A nádasok sűrűjében rejtőzködik a nehezen észrevehető guvat, a vízityúk, a szárcsa, valamint a különleges, függő fészkéről ismert függőcinege, amely a fűzfaágakra szövi egyik legkülönlegesebb madárfészket Európában.
A Tisza-tó egét időnként a ragadozó madarak uralják. A fokozottan védett rétisas Magyarország legnagyobb ragadozó madara, amely gyakran vadászik halakra és vízimadarakra. Vonuláskor feltűnhet a kiváló halász, a halászsas, míg a vörös kánya és a fekete kánya fenyegető körözéssel kutat táplálék után. A védett barna rétihéja szinte állandó lakója a nádasoknak, alacsonyan sikló repülésével könnyen felismerhető.
Kecses szürkegém a nádasban
forrás: Pexels
5. Poroszló a középkorban fontos település volt?.
Mivel a Tisza ezen a vidéken kínálta az egyik legkedvezőbb átkelési lehetőséget, így Poroszló fontos rév- és közlekedési csomóponttá vált. A folyón való átkelés lehetősége nemcsak a helyi közlekedést könnyítette meg, a településen keresztül vezető útvonalak a távolsági kereskedelemben és az ország keleti területeivel való kapcsolattartásban is fontosak voltak. A X. századtól Poroszló már királyi udvarhelyként működött. Az udvarhelyeket a környező, úgynevezett szolgáltató falvak rendszere látta el: több település lakossága különféle szolgáltatásokkal biztosította a királyi központ működését.
Jelentősége a XIII. századra tovább növekedett. A korszakból származó oklevelek már több fontos intézményt is említenek Poroszlón: bencés monostort, ispotályt és plébániatemplomot. A poroszlói monostor hiteleshelyként is működött, vagyis olyan egyházi intézmény volt, amelynek kiadott oklevelei jogilag hitelesnek számítottak. Jelentőségét jól mutatja, hogy több magyar király adott ki itt oklevelet. Árpád-házi uralkodók, valamint Károly Róbert, Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás is közéjük tartozik.
Poroszló gazdasági szerepét tovább erősítette, hogy a XIII. században sótároló, vám- és révhely is működött itt. A só a középkori Magyarország egyik legfontosabb és legértékesebb árucikke volt, ezért a só kereskedelmének és tárolásának ellenőrzése komoly gazdasági és állami jelentőséggel bírt. A Tiszán érkező és átkelő áruk, valamint az ország keleti területei felé vezető utak miatt Poroszló kedvező helyzetben volt. A rév használatáért díjat szedtek, az áthaladó áruk után pedig vámot lehetett kivetni. Később a településen sókamara is működött, ami tovább növelte gazdasági jelentőségét.
Források:
- Fényes Elek: Magyarország demographiai szótára, Pest, 1851.
- Vásárhelyi Pál adatlapja MTA
- https://idovonal.mta.hu/vasarhelyi-pal-elkesziti-a-tisza-szabalyozasanak-tervet-az-arvizvedelem-es-hajozas-erdekeben/
- https://www.kotivizig.hu/kozep-tisza-videki/carousel/magyarorszag-legnagyobb-mesterseges-tava
- https://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/turizmus/vizisetany/oldal/a-tisza-to-tortenete