Horti-tanyából Lenin-tanya II.
Miről árulkodnak Polgár helynevei?
- Blog
Miről árulkodnak a helynevek? A táj és a település történetéről, az ott élők gondolkodásáról, és még a magyar nyelvről is sokat megtudhatunk a helyneveken keresztül. Az előző részben a vizes-mocsaras területekre utaló helyneveket mutattuk be, valamint a családnevek tulajdonosi megjelenését. Most pedig a gazdálkodás jellegére, a birtokviszonyokra utaló nevekkel foglalkozunk majd, valamint a helynévadás logikájának megismerésére teszünk kísérletet. Így kiderül az is végül, hogy mi történt a Horti-tanyával.
A cikk alapja a helynevekről szóló gyűjtés Vékony Vivien munkája, mely a Hoffmann István által vezetett Magyar Nemzeti Helynévtár Program keretei között valósult meg.
Polgár története fontos keret a helynevek értelmezéséhez, annak rövid összefoglalója az előző bejegyzésben olvasható. A város 1613–1692-ig különleges jogállású hajdúváros volt, melynek lakossága áttért a katonáskodásról a gazdálkodásra. 1718-ban azonban végleg elvesztették jogaikat, és az egri káptalan egyszerű jobbágyai lettek. Ekkor el is hagyták a hajdúk a települést, a lakosság lecserélődött.
A földművelés és az állattartás nyomai
Polgár helynevei jól megőrizték annak emlékét, hogy a település lakóinak megélhetését évszázadokon át a földművelés és az állattartás biztosította. Egy-egy név gyakran nemcsak azt árulja el, hogy milyen tevékenység folyt az adott területen, hanem azt is, milyen jelentősége volt annak a helyi gazdaságban.
A Kenderföld neve egyértelműen a kendertermesztésre utal. A helyi hagyomány szerint itt különösen jó minőségű talaj volt, ezért a családok kis parcellákon termesztették a kendert, amely csak termékeny földben nőtt magasra. A növény fontos nyersanyagnak számított: kötelet, vásznat és más használati tárgyakat készítettek belőle. A termesztéshez kapcsolódó feldolgozás emlékét őrzi a Kenderáztató neve is, ahol a levágott kendert vízben áztatták, hogy a rostokat elválasszák a fás szártól. Az Örötvény-közi-kenderföld arról tanúskodik, hogy a településen nem csupán egyetlen kenderföld létezett, míg a Kenderföld-fok arra utal, hogy a kendertermesztés szorosan összefonódott a vízhasználattal: a fok egy vízlevezető vagy vízbevezető ágat jelölt.
Az állattartás emlékét több helynév is megőrizte. A Bikaföld olyan terület volt, ahol a községi bikák számára termesztettek takarmányt. Ez arra utal, hogy a tenyésztés közösségi szervezésben is működött, hiszen a fedezőbikák ellátása a település egészének érdeke volt.
Még beszédesebb a Csordalegelő, amelyet a helyiek Csordagyep, Csordajárás, Nagy-gyep, Kabóca-legelő vagy éppen Közlegelő néven is emlegettek. A névváltozatok egyszerre őrzik a terület funkcióját és jellegzetességeit. A csorda a közösen legeltetett szarvasmarha-állományt jelentette, a Közlegelő elnevezés pedig arra emlékeztet, hogy ezt a rétet a falu lakói közösen használták. A Kabóca-legelő név a száraz nyarakra utal: a visszaemlékezések szerint ilyenkor annyira kiszáradt a legelő, hogy alig maradt rajta fű, csak a kabócák ciripeltek rajta.
Mocsaras terület marhacsordával, illusztráció
forrás: Pexels
A helynévadás logikája
A helynevek nemcsak a gazdálkodás vagy épp a birtokosok, illetve betelepülők nevét őrzik. Többet megtudhatunk belőle például a környezetről, a jellegzetes növények, állatok, sziklák és dombok adtak alapot a névválasztásnak. Hiszen a múlt szereplői sokszor praktikusan gondolkodtak ilyen dolgokról, a könnyű beazonosítás volt a cél. Ezért fordulhatott elő, hogy a táj egy feltűnő sajátossága is elegendő volt ahhoz, hogy egy terület nevét évszázadokra meghatározza. Polgár helynevei között számos ilyen beszédes elnevezést találunk.
A Bíbices és a Bíbic-halom nevét a bíbic madárról kapta. A forrás szerint az Alsó-rét keleti részén fekvő legelőn nagy számban tanyáztak ezek a jellegzetes réti madarak, ezért vált természetessé, hogy a helyet is róluk nevezték el. A közelben emelkedő kisebb dombot ugyancsak Bíbic-halomnak – vagy korábbi alakjában Bíbic-dombnak – hívták. Ezek a nevek jól mutatják, hogy a tájban rendszeresen megjelenő állatok könnyen tájékozódási ponttá válhattak.
A Bokor-hát neve már a növényzetet idézi meg. A Tisza szabályozása előtt ez a vidék még jóval vizenyősebb volt, és a kiemelkedő hátakat bokros, fűzfás foltok borították. A helybeliek emlékezete szerint valaha kisebb bokorerdő állt itt, mások pedig úgy emlékeztek, hogy a művelésre alkalmas, szárazabb földdarabok „bokrokban”, elszórtan emelkedtek ki a mocsaras környezetből. A név így egyszerre őrizheti az egykori növényzet és a táj szerkezetének emlékét.
A Czibáhát első pillantásra nehezen értelmezhető név, de a nyelvtörténeti vizsgálatok alapján valószínűleg a régi Cibak-hát alakból fejlődött ki. A név előtagja feltehetően a cibak tájszóval függ össze, amely cöveket vagy karót jelentett, ezért feltételezhető, hogy cibakhát eredetileg a dűlőutak végén sorakozó határkarók vonalára utalt. Az évszázadok során az eredeti jelentés elhomályosult, a név hangalakja pedig fokozatosan Czibáhát, illetve Ciba-hát formára módosult.
Történelem, politika és helytörténet a névadásokban
A politikai rendszerek változásai Polgár utcanevein és külterületi helynevein is jól nyomon követhetők. A település egyik legérdekesebb példája a mai Király-dombi tanya, amelynek névváltozásai szinte végigkísérik a 20. század történelmét. A tanyaközpont a Horti határrészben, a Király-domb mellett fekszik, ezért eredetileg Horti-tanya vagy Hort tanya néven ismerték. A Horti elnevezés azonban nem Horthy Miklós személyére vezethető vissza, hanem egy jóval régebbi földrajzi névre: a Horti határrész nevének eredete feltehetően az Árpád-kori Hort település emlékét őrzi, amelyet a kutatás a Hortobágy vidékére lokalizál. A 19. század végétől egészen a második világháború végéig következetesen Horti-tanyaként szerepel a forrásokban.
A történelem azonban új jelentést adott a névnek. A második világháborút követően a Horti előtag könnyen összekapcsolhatóvá vált Horthy Miklós nevével, ami az új politikai rendszer számára nyilvánvalóan nem volt kívánatos. Bár a név eredete valójában történeti-földrajzi, nem pedig politikai volt, a korszak ideológiai szemlélete felülírta ezt. A helyet Lenin-tanyának nevezték át, 1967-től már így szerepel a nyilvántartásokban. Ez az elnevezés csaknem fél évszázadon át fennmaradt: az 1960-as, 1970-es és 1980-as évek térképein, valamint a 21. század eleji adatokban is ezen a néven szerepel. Csak napjainkra tért vissza a történeti hagyományokat jobban tükröző Király-dombi tanya elnevezés.
A szocialista korszak utcanevei Polgár belterületén is megjelentek. A településen ma is ismert a Gagarin utca és a Gorkij fasor, amelyek a szovjet kultusz jellegzetes névadási mintáit képviselik. Bár korábbi neveikről nem maradt fenn adat, már az 1960-as évek közepétől dokumentáltak, jól illeszkedve a korszak ideológiai utcanévadási gyakorlatába.
Különösen szemléletes a Rozmaring utca története. Az utca neve már 1870-ben hivatalosan is Rozmaring utcaként szerepelt, és még 1965-ben is ezt az elnevezést viselte. Két évvel később, 1967-ben már azonban Dimitrov utca néven találjuk meg, feltételezhetően bolgár kommunista vezető, Georgi Dimitrov előtt tisztelegve. A politikai eredetű név egészen 2013-ig fennmaradt a forrásokban, majd a legfrissebb adatok szerint, 2024-re ismét visszakapta történeti nevét, és újra Rozmaring utcaként szerepel. Ez a visszanevezés jól mutatja, hogy a rendszerváltás utáni időszakban egyre nagyobb igény mutatkozott a helyi hagyományok és történeti helynevek helyreállítására, leváltva a korábbi politikai ideológiák emlékeit.
Források:
- Vékony Vivien: Polgár helynevei, Magyar Nemzeti Helynévtár Füzetek IV. Debrecen, 2024.
- Bencsik János (szerk.): Polgár története, Polgár, 1974.