Barangolás a századfordulós Baján I.
Bajai útikalauz 1909-ből
- Blog
Milyen lehetett végigsétálni a századforduló környéki Baján? Szerencsére a válasz nincs a képzeletünkre bízva, egy részletes leírás segítségével végigsétálhatunk az 1907-es város utcáin. Kellemes időutazást!
A forrásról: A századfordulón készült egy átfogó országleírás Magyarországról, melyben alaposan bemutatják Baja városát. Sorozatunkban ennek alapján, magyarázatokkal és más forrásokkal kiegészítve idézzük meg a korabeli várost. A leírás alapjául Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai című monumentális sorozata szolgál. Baja történetét és bemutatását a Bács-Bodrog vármegyéről szóló kötetben Magyarász Ferenc írta meg, így az 1907-ben megjelent munka részletes városképet nyújt a századforduló Bajájáról.
Városkép
A 20. század eleji Baja rendezett, polgárias arculatú kisváros benyomását keltette. Utcái ugyan még nem rendelkeztek aszfaltburkolattal, de a belterületi utak többségét már terméskővel kövezték ki, míg a gyalogjárókat nyolcszögletű égetett téglával rakták le. A város különös gondot fordított az utak állapotára, a kövezés valószínűleg jelentős anyagi terhet rótt a településre, hiszen Magyarász Ferenc szerint a szükséges követ a távoli Süttőről kellett beszerezni és ideszállítani.
A közvilágítást ekkor még gázlámpák biztosították. A belvárosban korszerűbb Auer-égők világították meg az utcákat.
Hogy milyen lehetett a város hangulata? Erről is találunk leírást:
Az utczák rendre be vannak fásítva, legnagyobbrészt akáczfával, de találkozik némely helyütt platán és égerfa is, míg a szentjánosi útat jegenyék és nyárfák szegélyezik.– Írja Magyarász. Egy helyen a szokásokra is kitér: Az utczák általános képéről szólva, megemlítendőnek tartjuk azt a specziális szokást, hogy az alsóbb néposztályok férfi-lakosai idejüket csoportokban összeverődve, az utczán töltik. Télnek évadján még hétköznapokon is, itt-ott akkora a csoportosulás, hogy idegen ember valami kisebb fajta népgyűlésnek nézné. Külön helyük van a munkakereső napszámosoknak, favágóknak, cselédeknek és fuvarosoknak; utóbbit, akár Szegeden, Baján is koplalónak, a fuvarost meg koplalós kocsis-nak hívják.
A bérkocsisok egyébként nagyrészt bunyevácok voltak. Ők egy katolikus horvát népcsoport, akik 1686-90 között telepedtek meg Baja környékén.
Vásártér
Ha észak felől érkezünk meg a városba, akkor Bajaszentistván városrészen megyünk keresztül, melyet Magyarász Ferenc Bajaszentivánnak nevez. 1909-ben itt állt Schmidt és Tsa gőzmalma, amely monumentális megjelenésével figyelemfelkeltő épületnek számított. Innen, észak felől lehetett megközelíteni a vásárteret:
A Pesti-út a Vásártérbe torkol. A Vásárteret a vasúti töltés és állomás osztja kétfelé. A keleti rész az állatvásártér, a nyugati kirakodó vásár. Baja városának öt vásárja van, ezek között leglátogatottabb a szeptemberi és deczemberi, a mikor itt rengeteg nép gyűl össze az egész vidékről.
A Pesti út valószínűleg a mai Dózsa György út lehetett. Baja 1862-ig oppidum, azaz mezőváros volt, ami azt jelenti, hogy földesúr birtokolta. Ám ebben az évben a város megváltotta magát a Zichy családtól. 1873-ban pedig törvényhatósági joggal felruházott város lett. Baja vásártartási jogáról Fényes Elek 1851-ben ezt írta:
A kézmüvesség és kereskedés virágzó. Legtöbben vannak a csizmadiák, szücsök, bocskorosok, szürszabók. Nevezetes országosvásárait (24. apr., 22. jul., 21. sept. és 6. dec.) még a pesti és bécsi kereskedők is meglátogatják, s ezek kivált sertésre és szarvasmarhára nézve felette hiresek. Kereskedik főleg gabonával, azután baranyai borokkal, sárközi tüzifával, gyapjuval, bőrrel, s a komáromi talpkereskedőknek nagy fa-rakhelyeik vannak itt.
A zsinagóga
A vásárteret nyugat felé elhagyva, az Arany János utcához érve találjuk meg a zsinagógát.
A templom ékességei közül megemlítjük a Thora-függönyöket, melyek közül, főleg a Boschán-család ajándéka, valóságos műremeke a hímzésnek. A kéziratos szentírási pergamen-tekercsek is kész grafikai látványosság számba mennek. A felállítandó orgona körül jelenleg folynak a tárgyalások. Az isteni tiszteleten a szentbeszédek nyelve magyar.”
A zsinagóga közelében gyülekeztek a zsidó közösség épületei, terei, a bajai zsidóság erre a térségre koncentrálódott. Az 1910-es népszámlálás alapján Baja lakossága 20 065 fős volt, ebből 17 871 fő volt római katolikus és 2091 izraelita.
A bajai izraelita hitközség példás áldozatkészségének mindmegannyi tanúbizonyságai azok az épületek, melyeknek mindegyike a templom körűl sorakozik és a hitközség kultúrális érdekeit s emberbaráti érzelmeit van hívatva hathatósan szolgálni. Itt van az izraelita elemi és polgári fiú- és leány-iskola, a kisdedóvó, a melyeknek mindegyikében város- és vidékszerte elismert tanerők oktatják a nem is kizárólag izr. vallású ifjúságot, jó magyar érzületre. Itt van az izr. aggok háza, a Jótékonyczélú Leányegyesület népkonyhája, a szomszédos utczában a félszázadnál régibb izraelita kórház.
A görögkeleti templom
A felső városrésztől északra feküdt a Spitzer Károly és Fiai szesz- és élesztőgyár. De kaszárnya és ahhoz tartozó méntelep is volt a városban ezen a környéken. A korabeli Baja északnyugati részén volt Józsefváros, ez a városrész ma már nem a peremterületen van, hiszen Baja területe növekedett 1909 óta. Józsefváros délnyugati részén található a Szent Miklósról elnevezett görögkeleti templom. Ebből kikövetkeztethetjük, hogy a Baján élő szerbek a város ezen részén éltek. Magyarász Ferencz megemlíti leírásában, hogy ekkorra már nem volt domináns a szerb jelenlét a városban:
Még néhány évtizeddel ezelőtt számra és tekintélyre egyaránt kimagasló volt a bajai szerb hitközség; azonban manapság az előbbi tekintetben igen megfogyatkozott. Hogy valamikor a városházán is a szerb elem dominált, azt az mutatja, hogy még ma is két templomuk van, s hogy a szerb vízkereszt ünnepén a gör. kel. plébános körmenetben vonul a városházára házszentelésre. Magának a templomnak magas, díszes és sok képpel ékes ikonosztázionja említésre méltó.
Az 1910-es népszámlálás szerint már nagyon csekély volt a számuk, mindössze 332 ortodox vallású lakost jegyeztek fel a városban.
A református templom és környezete
Elérkeztünk a belvároshoz és a katolikus városrészhez. Nevezhetjük így a belváros ezen részét, hiszen az egyházi épületek mind itt helyezkednek el. A mai Tóth Kálmán téren helyezkedik el a Ciszterci Ház, vele szemben pedig a római katolikus templom.
(…) a zircz-cziszterczi rendnek a székháza. Kár, hogy architektonikus egészet nem alkot. Ugyanis felében megtörik az épület tompa szögben, úgy hogy egyik része a Zichy Bódog-térre néz, míg a másik a Vörösmarty-utcza elejét alkotja. Az egyébként tekintélyes épületben vannak a ciszt. r. főgimnáziumi tanárok lakásai, a házi kápolna és a két teremből álló tanári könyvtár. Az épülethez tágas és árnyas kert tartozik.– írja a szerző a nagy monográfia Bajáról szóló ismertetőjében. A közelben van az egykori Kazinczy téren a katolikus főgimnázium épülete, melyet a ciszterci rend tartott fenn. Az iskola ma III. Béla nevét viseli, és itt végzett Türr István, Baja híres szülötte, Tóth Kálmán, a Kisfaludy Társaság tagja, költő, akadémikus és Schulhof Lipót akadémikus is. A gimnázium tanári kara a helyi kulturális élethez is csatlakozott:
Társadalmi tekintetben a Kath. Legényegylet egyike a legagilisabbaknak. Évenként kétszer rendez színielőadást, azonkívűl ádventtől márczius 15-ig minden vasárnap tart szabadliczeumi előadást az egyesület helyiségében, melyet a város közönsége estéről-estére zsúfolásig szokott megtölteni. Egy népszerű tudományos előadáson kívűl, melyet jórészt a főgimnázium és képzőintézeti tanári testületek egyes tagjai tartanak, énekkel, zenével, szavalatokkal szórakoztatják a közönséget, melynek érdeklődése az egyesület ezirányú működése iránt, kivált az utóbbi időben, akkora volt, hogy a legelőkelőbb körökből is szívesen akadtak férfi- és női szereplők.
Források
- Madarász Ferenc: Baja in Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Bács-Bodrog vármgye I.
- Merk Zsuzsa – Bálint Attila: Baja 300 éve város. A Bajai Türr István Múzeum várostörténeti kiállításának vezetője – A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 27. (Baja, 1999)
- Fényes Elek: Magyarország Geographiai szótára
- Az 1910-es népszámlálás adatai
- Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága, Baja, 2001.