Barangolás a századfordulós Baján I.
Bajai útikalauz 1909-ből
- Blog
Sétáljunk végig a polgárosodó Baján! Szerencsére egy korabeli részletes leírás alapján ezt könnyen megtehetjük. Ahogy az előző részben már észrevehettük, személyes benyomások, a mindennapi élet vagy ünnepek bemutatásával fűszerezi a szerző mondanivalóját. Most tehát nézzük meg Baja belvárosát és a Szent János városrészt!
Szent István tér (mai Szentháromság tér)
A Ciszterci rendház közelében találjuk meg a mai Szentháromság teret. Képzeletbeli sétánk itt folytatódik. A korabeli Szent István tér nyugat felé nyitott, három oldalán pedig emeletes házak övezik. A városi székház, mai Polgármesteri Hivatal az egykori Grassalkovich-palota épülete, mely egy palotából és egy hozzátartozó présházból áll. 1862-ben megvásárolta a város a Grassalkovichoktól, és ide költözött be a városvezetés. A présházat pedig továbbadták a Takarékpénztárnak. A városi székház leírása:
„Maga a városi székház szép, impozáns épület. Hatalmas négyszögön áll és négy utczára tekint; főbejárata és lépcsőháza a Szent István-tér felől van. A lépcsőházban, a félemeleten van egy érdekes maradvány a régi Grassalkovich-kúriából: egy márványkandalló-párkányzat, a falba beépítve.
Szemben a felmenettel van a város közgyűlési terme, félkörben haladó, kényelmess padsorral, díszes pódiummal és űlésekkel. A bútorzat színe világos. A falakat őfelségének, Tóth Kálmánnak és Türr Istvánnak a képei díszítik.”
Magyarász Ferenc egy kis helyi érdekességgel is színesíti leírását:
A takarékpénztár meg a városi székház között látható szerdán és szombaton a város egyik érdekes iparágának, a papucsos iparnak a kirakodója. A színes és hímzett papucsokat a búnyó és magyar leányok és asszonyok igen kedvelik; van is belőle színben és számban oly gazdag választék, hogy öröm nézni.
A református templom és környezete
A Szentháromság tértől keletre indulva a református templom környékére érünk. A református családok jellemzően a templom környékén telepedtek le, így a gyülekezet intézményei is egymás közelében helyezkedtek el. A Petőfi utca sarkán állt a református templom, mellette a lelkészlak, míg a közeli Deák Ferenc utcában működött a református iskola és a gyülekezet bérháza. A templom körül így egy sajátos református városrész alakult ki. De a Kereskedő Ifjak Körének székháza, a városi polgári és katolikus elemi iskola, a Polgári Kaszinó, valamint az adóhivatal is itt helyezkedett el.
A kórház
A református templom mellett tovább sétálva a Rókus utcához jutunk, mely szent Rókusról kapta a nevét, és ebből már ki is tudjuk következtetni, hogy egy kórház található a környéken. A leírás szerint három palotaszerű emeletes épületről van szó, melyhez melléképületek is tartoznak, és egy nagy, parkszerű területen fekszik.
A 20. század eleji bajai közkórház a kor viszonyaihoz mérten korszerű és tekintélyes egészségügyi intézménynek számított. A sebészeti és belgyógyászati osztály összesen mintegy 300 beteg ellátására volt alkalmas, külön épület szolgálta a fertőző betegek elkülönítését, emellett halottasház és gépház is tartozott az intézményhez. Az egyik épületben működtek a gazdasági helyiségek és a konyhák, az emeleten pedig a betegápolást végző Megváltóról nevezett apácák laktak, akiknek egy díszes kápolna is rendelkezésükre állt. Külön épületben kapott helyet a 160 férőhelyes elmegyógyintézet, ahol a női és férfi betegeket külön szinteken ápolták.
A kórház története 1836-ig nyúlik vissza. Az eredeti épület 1841-ben leégett, de hamarosan újjáépítették és bővítették. Mai, impozáns megjelenését 1903-ban nyerte el, majd 1908-ban Róna Dezső igazgató-főorvos korszerű röntgenlaboratóriummal is felszerelte.
A kórház közvetlen közelében terült el a római katolikus Szent Rókus-temető, amely egy korábbi járvány emlékét őrzi. Közepén áll a Szent Rókus-kápolna, amelyet 1795-ben emeltek a bajai hívek az akkor pusztító pestisjárvány emlékére. A temetőben nyugszik Perczel Miklós 1848-as honvédezredes.
Szent János városrész
A városrész névadója Nepomuki Szent János, akit a hagyomány szerint a prágai Károly hídról a Moldva folyóba vetettek . Tragikus halála miatt a vízhez kötődő mesterségek és közösségek védőszentjévé vált, így a hajósok, halászok, vízimolnárok, valamint a folyók és hidak oltalmazójaként tisztelik.
Magyarországon kultusza elsősorban a folyók mentén, illetve olyan településeken terjedt el, ahol a lakosság megélhetésében fontos szerepet játszott a halászat vagy a vízimalmok, hajómalmok működtetése. Baja esetében is szorosan összefonódott a város életével: a Duna-parti Szent János városrész elnevezése Nepomuki Szent János tiszteletét őrzi. A városrész nevét az itt élő és dolgozó molnárokról kapta, akik védőszentjükként tekintettek rá, így emléke máig része Baja kulturális örökségének.
A Szent János városrész ugyanis a Duna és a Sugovica találkozásánál található. Ezen a városrészen éltek a molnárok, ennek emlékét őrzi a kiállított hajómalom is napjainkban. A céhes világban kialakult szokások még a századforduló után is éltek néhol. Ilyen volt a bajai molnárok Nepomuki Szent János tiszteletére rendezett ünnepsége is:
De május 15-én este, akkor megelevenedik az egész környék, akkor durrognak a pisztolyok, röpködnek a rakéták és ragyog a sok lampion. Akkor van ugyanis a Jánoska-usztatás, a bajai molnároknak ez a saját külön ünnepsége, nepomuki Szent János tiszteletére. Május 16-iki ünnepének előestéjén a molnárlegények, fényesen kivilágított nagy dereglyére teszik a szentnek a róla elnevezett városrész kápolnájában levő régi, primitív szobrát és a tűzoltózenekar hangjai mellett a város alá eveznek, a szobrot a plébánia-templomban helyezik el és másnap visszaviszik. Másnap pedig a molnárok ünnepe van.
Források
- Madarász Ferenc: Baja in Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Bács-Bodrog vármgye I.
- Merk Zsuzsa – Bálint Attila: Baja 300 éve város. A Bajai Türr István Múzeum várostörténeti kiállításának vezetője – A Bajai Türr István Múzeum kiadványai 27. (Baja, 1999)
- Fényes Elek: Magyarország Geographiai szótára
- Az 1910-es népszámlálás adatai
- Merk Zsuzsa: Nagy András emlékezete. Egy kisváros, Baja főépítészének munkássága, Baja, 2001.