A korabeli városról sokat elárul ez a cikk, amely 50 évvel később utal vissza arra, hogy milyen volt Siófok a századforduló környékén.

Ötven évvel ezelőtt minden balatoni,,szakértői és fürdőügyi vezető férfiúnagy fejcsóválás közepette értesült arról, Hogy Glatz Henrik, a Franklin-társulat vezérigazgatója részvény társaságot alapított abból a célból, hogy a Balaton Délkeleti csücskében fekvő kis falut, Siófokot, fürdőhellyé fejlessze. A ,,szakértők“ gyerekes, céltalan fáradozást lát taka tervben. Szerintük elképzelhetetlen volt az, hogy a balatonparti nádasok között fekvő, jelentéktelen kis faluból valaha is komoly, számottevő üdülőhelyet lehessen létrehozni. Szerencsére alaposan tévedtek és ez a tévedésük csakhamar beigazolódott.

Siófok fürdővé való fejlesztése azonban kitűnő ötletnek és gazdaságos elgondolásnak bizonyult. Rohamosan épült és fejlődött évről évre új villák százai nőttek ki a fürdőből és ahol azelőtt egészségtelen vadmadarak és kígyók lakta vigasztalan ingovány vagy futóhomok volt, egykettőre elegáns villáival beszegett modern utcák, keletkeztek. Szállodák, penziók intézeti üdülők, kávéházak, éttermek, kereskedések nyíltak egyre-másra. A közlekedés kifejlődött, megnyílt a kaposvári,szárnyvonal és ez Somogy megye hatalmas területét kapcsolta a fürdőhelyhez. De Siófokmégis inkább a pestiek divatos, keresett nyaralóhelye volt. Egy-egy nyári idényben a fővárosi közélet majdnem teljes létszámban jelen volt Siófokon amelynek kávéházai fürdői,elegáns sétányai egészen „pestivé” váltak a fővárosi vendégek tömegének lelkisége révén. Híres volt a hagyományos siófoki versenyidény, de még híresebb a siófoki, szintén hagyományos nyári pofon, amely ha nem is mindig csattan el,de a boldog békeévek nyári sajtó unalmában éppen úgy felütötte fejét, mint a másik uborkaszezoni jelenség, a fiumei cápa. (Magyar Újság, 1943)

Bár a nyári pofonok rejtélyét egyelőre titok övezi, azt tudjuk, hogy Glatz Henrik, a Franklin Irodalmi Nyomda Rt. alapító tulajdonosa kezdeményezte a Balaton Gyógyfürdő Rt. létrehozását,  azzal a céllal, hogy Siófokból üdülővárost teremtsen. Első lépésként a részvénytársaság megváltotta a veszprémi káptalantól a fürdőjogot, majd telkeket vásárolt, és létrehozott egy minta fürdőtelepet. A Belügyminisztérium 1893-tól engedélyezte a gyógyfürdő elnevezést a fürdőtelep számára.

A Balatoni Gyógyfürdő Rt. megalapítása, és a káptalantól vásárolt jog adta a legnagyobb löketet Siófok fürdővárossá alakításának, hiszen korábban ez a terület káptalani birtok volt, és noha már érlelődött egy fürdőhely kialakításának a gondolata, sőt, egy nagy fürdőház is épült, melyet végül elmosott egy árvíz, mégiscsak a tulajdonos fejlesztései adtak volna erre lehetőséget, a káptalan pedig nem volt túl aktív. Innentől viszont tényleg virágzásnak indult a település, először festőművészek vettek Balatonra néző villákat — motiváló személye egyértelmű, lévén Glatz Henrik fia, Oszkár a nagybányai művésztelephez kötődő festő volt — majd megjelentek a fővárosi módos értelmiségiek és polgárok.