„Van aztán olyan, aki az összefoghatatlan valóságdarabkáktól semmilyen körülmények között nem hajlandó eltekinteni, mert meg van győződve róla, hogy ezek – hisz láthatja őket – léteznek legalább. Bizonyosra veszi azonban, hogy e részletek a szó szoros értelmében egy sajgón hiányzó egésznek a részletei, ezért igazolva látja önmagát, amikor ő meg kitalálja a „világot”, s ha mégsem sikerül megnyugtatóan, akkor arra gondol: tapasztalatait nyilván rosszul rendezte el, s kezdi elölről megint.”
