Gróf Dégenfeld-Schomburg Berta kalandja a világegyetemmel
- Blog
Ki volt Dégenfeld-Schomburg Berta?
Gróf Dégendeld-Schomburg Berta Klára Matilda grófi családba született 1843. március 3-án Tégláson. Anyja bökönyi Bek Paulina, apja pedig Degenfeld Schomburg Miksa volt. Nővére, Degenfeld-Schomburg Ilona, aki felnőve Tisza Kálmán felesége lett. Ilona nekrológja szerint a család Svájcból származott, és az 1848-as forradalom és szabadságharc után Magyarország egyik legkiválóbb családjának tartották őket, akik kitűnnek hazaszeretetükkel. A hízelgő nekrológ, és persze Ilona házassága is mutatja, hogy a családnak sikerült beilleszkednie a magyar főnemesség soraiba.
Dégenfeld-Schomburg Berta 1868 januárjában ment hozzá báró Podmaniczky Gézához. A Podmaniczky család tagjai jellemzően elkötelezettek voltak a tudományok irányába, a családtagok életrajzán végigtekintve láthatjuk, hogy többen érdeklődtek a természettudományok irányába, ha máskor nem, legalább -jellemzően külföldi- egyetemi évek során, de olykor ez a lelkesedés tovább is tartott.
Berta azonban egy olyan korszakban élt, ahol kevés esély volt arra, hogy egy nő tudományos elismerést szerezzen, egyetemi végzettséghez pedig szinte lehetetlen lett volna hozzájutnia. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lett volna esze, tehetsége és ambíciója ahhoz, hogy akár a csillagászat területén szerezzen mély ismereteket.
Az elodázott dicsőség:
S Andromedae
A rendelkezésünkre álló forrásokból szinte lehetetlen kideríteni, hogy Dégenfeld Berta csillagászattal kapcsolatos érdeklődése mikor és hogyan kezdődött. Azt azonban tudjuk, hogy Konkoly-Thege Miklós akadémikus csillagásszal kötött barátsága során mind ő, mind pedig férje egyre jobban elmerült az asztronómiában. Ez vezetett odáig, hogy 1885-ben a Dégenfeld család nyírbaktai birtokán átütő felfedezést tegyen.
1885 augusztus 22-én este ugyanis gróf Dégenfeld Berta lett az első ember, aki a Tejúton kívül észlelt szupernovát, és azt fel is jegyezte.
Aznap este a bárónő Kövesligethy Radó társaságában felfigyelt az M31-ben felrobbant S Andromedae-re, mely később az első ismert extragalaktikus szupernóvaként vonult be a csillagászat történetébe.
Ám sajnálatos módon 8 nappal később, 1885 augusztus 31-én este 10 óra után 10 perccel Ernst Hartwig is felfedezte ezt a szupernóvát, ahogy ő írta: “Höchst merkwürdige Veränderung des grossen Andromeda nebels fixsternartiges Kern siebenter Grösse.” – Azaz: “Igen figyelemreméltó változás az Androméda-ködben, hetes nagyságrendű állócsillag jellegű mag.” Hartwig szemfüles módon, felfedezése után 20 perccel táviratot küldött erről Kielbe, a Csillagászati Hírek Központjába. A hírt már másnap lehozták. Így a világ nem kapott időben hírt a grófnő felfedezéséről, és mindenki Hartwigot ünnepelte. Ekkor még sem Radó, a budapesti tudományegyetem fizika tanszékének oktatója, később ugyanott a kozmográfia vezető tanára, sem pedig pedig Konkoly-Thege Miklós csillagász nem merte a nagyközönség elé tárni a báróné sikerét.
Kövesligethy Radó 1889-ben végül mégis megtette:
„Ezen, rendesen a köd nevével illetett, erős nagyítással sem felbontható csillaghalmaz, úgy látszik, Marius által történt felfedeztetése óta kimutathatólag nem változott, míg 1885. augusztus 22-én észlelőinek egyik legbuzgóbbja benne egy addig nem ismert fénykifejlődést nem fedezett fel, melynek okául egy új csillag felléptét jelölte meg… Szívesen vallom be, hogy az új csillag kissé korong alakú külseje, az erős holdfény, mely a ködfolt fénytelenebb részeit tetemesen elmosta, s nem kevésbé a csillaghalmaz föltételezett állandósága által befolyásolva a közzétételét eme megfigyelésnek én sem mertem magamra vállalni, s későbben csak az tudott vigasztalni, hogy a kontinens ez első megfigyelőjének elsőségi jogát készségesen ismerte el a világ.”
(Kövesligethy Radó: A kis-kartali csillagvizsgálóról (Értekezések a természettudományok köréből, 19/2., 1889)
A kiskartali csillagvizsgáló
A felfedezés fellelkesítette a bárónét, és az elmaradt dicsfény ellenére továbbra is behatóan foglalkozott csillagászattal. Sőt, a nagy felfedezés után Dégenfeld-Schomburg Berta férjével együtt úgy döntött, hogy saját csillagvizsgálót építtet. Podmaniczky Géza kiskartali – ma Kartal – birtokán végül megépült egy obszervatórium.
Az obszervatórium első igazgatója a fiatal Kövesligethy Radó volt, aki a fentebb idézett 1889-es tudományos cikkében a kiskartali csillagvizsgálót a magántulajdonban lévő obszervatóriumok „varázslatos és teljesen felszerelt modelljének” nevezte.
Radó mellett maga Dégenfeld-Schomburg Berta is felbecsülhetetlen értékű megfigyeléseket tett a kiskartali birtokon. Podmaniczky Géza mellett dolgozva spektrális elemzéseket végzett és kettős csillagrendszereket tanulmányozott, miközben a Jupiterre, Marsra, Uránuszra és számos üstökösre is figyelmet szentelt.
A naplókból kiderül, hogy a báróné több alkalommal is csatlakozott férjéhez és Kövesligethyhez a munkában, ilyen alkalom volt 1887. június 21-e vagy 1887. október 5-e, amikor meteorrajt figyeltek meg. Emellett az obszervatórium könyvtárának egyre inkább gyarapodó matematikai és csillagászati könyveit leltározta és kategorizálta. Ez a könyvtár végül 40 000 kötetesre nőtt.
A kiskartali csillagvizsgáló 1920-ig működött. Csillagászati könyvei 1928-ban az akkor újonnan alakult Svábhegyi Csillagvizsgálóba kerültek, amely ma a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet része. Ennek könyvtárában őrizzük az eredeti megfigyelési naplókat is, ahol megtalálhatóak Dégenfeld-Schomburg Berta feljegyzései.
A kiskartali csillagda műszerállománya egy héthüvelykes Cooke-refraktorból, néhány kisebb lencsés távcsőből, meridiánkörből és segédberendezésekből állt. Kövesligethy Radó mellett Wonaszek A. Antal és Marczell György is megfordultak és dolgoztak a csillagvizsgálóban.
Podmaniczkyék kiskartali kastélya egyébként élénk társadalmi élet színtere volt, a korabeli Magyarország jelentős személyiségei mind megfordultak ott. Berta unokaöccse, Tisza István, valamint Gyulai Pál, sőt maga Ferenc József is.
Érdekes adalék, hogy a tudománykedvelő és a csillagászati megfigyelésekben is aktívan részt vevő Podmaniczky Géza, aki egyébként az MTA tagja is volt, ihlette egy Krúdy-regény karakterét. A „legjobb Pest megyei agarász” alakját ugyanis róla mintázta Krúdy a Kékszalag hőse című művében. Így a kockás báró mellett még egy Podmaniczkyra csodálkozhatunk rá Krúdy Gyula munkásságában.
Berta grófnő emlékezete
Podmaniczkyné Dégenfeld- Schomburg Berta 1928-ban, férje után 4 évvel halt meg Kiskartalon. Krakkópuszta temetőjében a mai napig megtalálhatjuk a két tudománypártoló arisztokrata végső nyughelyét.
2009. szeptember 4-én a Nemzetközi Csillagászati Unió egy kisbolygót nevezett el Podmaniczky Gézáról, feleségéről, Degenfeld-Schomburg Bertáról és a csillagvizsgáló helyszínéről, ezeket a kisbolygókat Podmaniczky 2005 GD, Degenfeld 2005 GA és Kiskartal 2005 GH1 névre keresztelte. Mindhárom égitestet Sárneczky Krisztián fedezte fel 2005-ben.
Egy bolygó neve emlékeztet tehát minket a magyar csillagásznőre, aki felfedezésével beírta magát a tudománytörténetbe, még ha ebben a korban a tudósnők nevénél halványabban fogtak is a tollak.