Szekszárdi művészettörténeti szabadegyetem – „A csárdánál törpe nyárfaerdő…”

az alföldiek

Művészetek Háza
Szekszárd

„Vár a Szajna s elrejt a Bakony…” – A 20. század első felének magyar képzőművészete – Dr. Aknai Tamás, professor emeritus, művészettörténész előszava a Művészettörténeti Szabadegyetem 2025-26-os évadához

Hangulatkeltő hasonlatként különös képet idézünk fel. A kép nem idegen a feladatunktól, de ha az egy jéghegyé, már magyarázatot követel. Különösen akkor, ha a magyar képzőművészet történetében kísérlünk meg mélymerüléseket végezni. Mert a jéghegyek is sokfélék lehetnek. A vízszintek felett nagy táblára hasonlítanak, míg mások kupolaszerűek. Vannak ék alakú, egy vagy több csúccsal rendelkezők. 9/10 részük azonban a víz felszíne alatt rejtőzködik. A hasonlat? A magyar kultúra felszínén őrzött, jól látható csodálatos teljesítmények hátterében – mint egy jéghegy esetében is az egykori gleccser rétegei – láthatóvá tehetők a felszín minőségeit alátámasztó keresések, fiakók, vállalások és bukások, félsikerek és elhallgatások. Emberi választások, sorsok. A műalkotás a szépség, a harmónia vagy a jelentések komplexitásának sokszor titokzatos üzenetei miatt – a kultúrák történeti idejétől függetlenül – ma is az érdeklődés középpontjában áll. Észre kell azonban vennünk, hogy a 20. század első felének nemzeti kultúrájában új és hangsúllyal rendelkező helyet kapott a klasszikus művészet normáinak érvényesülése mellett az avantgárd művészet is. A nemzeti sajátosságok kifejezése mellett a nemzet feletti kulturális igazodások, egyeztetések igénye. Mint afféle antitézis, melyben az elvont természetű, a groteszk, abszurd műalkotások közös szervezőelve: az eszmény meglétének vagy éppen hiányának érzékisége jelenti a szintézis alapját. A tíz „fejezetből” álló sorozat kísérletet tesz arra, hogy a 20. század magyar vizuális művészet történetének 1890-től 1945-ig tartó folyamatát az egymást kiegészítve teljessé tevő művészek, műfajok, műalkotások, mozgalmak kevéssé ismert, de egymástól elkülöníthető egységeiben, alkalmanként 100-150 műtárgy segítségét igénybe véve mutassuk be.

A hetedik előadás címe: „A CSÁRDÁNÁL TÖRPE NYÁRFAERDŐ…” – AZ ALFÖLDIEK

Aba Novák Vilmos révén a Római Iskola valamelyest összekapcsolódik az Alföldön élő művészek és művésztelepek törekvéseivel. Aba Novák 1930-tól állandóan visszatért a Szolnoki Művésztelepre. Sok zsáner- és tájképet festett az Alföld életéből vett jelenetekkel, kedvelt témája a vásár és a cirkusz világa volt. Ha azonban az alföldi művészetről beszélünk, nem valóságos iskoláról van szó. Alföldi iskola, illetve alföldi festők néven emlegeti a művészettörténet azokat a festőket, akik a XX. század első felében Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Baján, Debrecenben, a Szolnoki Művésztelepen, azaz a Nagyalföldön működtek. Művészeket, akik tisztelték Munkácsy Mihályt és a nagybányai festőket és céljuk volt életük tereit megfesteni olyannak, amilyennek ők látták. Közben különböző irányokban fejlődött a stílusuk, realista, szimbolista kompozíciók kiteljesítése; expresszionista, konstruktív, posztimpresszionista irányokba való elmozdulás is jellemzi munkáikat. Endre Béla, Tornyai János, Nagy István, Koszta József, Rudnay Gyula, Holló László mellett Mednyánszky Lászlót is az alföldi festők sorához kapcsolhatjuk. A székely Nagy István az alföldi festészet egyik meghatározó egyénisége lett, tömör nyelvezete, hangsúlyozott szerkezetessége hatást gyakorolt a későbbi hódmezővásárhelyi festőkre is. Utóbbi városban és Szolnokon is a mai napig munkálkodnak festők, akik elődeik tradíciójának megújításán, kiteljesítésén dolgoznak. Figyelemre méltó Pásztor János szobrász kapcsolata az alföldi festőkkel. Hódmezővásárhelyen az 1900-as években barátságot kötött Rudnay Gyulával, Endre Bélával, Tornyai Jánossal, akik éppen egy műteremben festettek. Pásztor művészetének emberábrázolása hasonlatos az alföldi festőkéhez. 1909-től rövid időre Rubletzky Géza (1881-1970) szobrász is csatlakozott Tornyaiékhoz. Rubletzky és Tornyai közös kiállítást is rendeztek Hódmezővásárhelyen. Az alföldi iskola céljait később a Hódmezővásárhelyi Művésztelep vitte tovább. Érintőlegesen később is több festő követte az alföldi iskola stílusát. Szinte valamennyi jeles alföldi festő és a körükbe sorolható szobrászok munkásságát bemutatja állandó tárlatain a hódmezővásárhelyi Alföldi Galéria.