„Szolnokon, vacsora után, lementünk még a partra. Esőre állt, a víz nem is csillogott, tompa volt, barna. Lenn álltunk a Tiszánál, én neked döntöttem a hátamat, minden zaj messziről hallatszott, békák ummogtak a lábunknál, vízszag volt, halszag meg virágillat.”
