A települések életére, mindennapjaira természetesen nagy hatással van környezetük. Az őket körülvevő hegyekről, völgyekről, mezőkről, időszakos és állandó vizekről, mocsarakról a városok vagy falvak helynevei is tanúskodnak. Sőt, olykor időbeliséget is felfedezhetünk azokban, így a táj átalakulásának lenyomata is megjelenik írott forrásainkban.

Polgár külterülete a Tisza árteréhez kapcsolódik, ezért a helynevekben megjelenik a Tisza szabályozás előtti mocsaras jelleg, kisebb tavak, vízfolyások, nádasok és morotvák. Az 1846-ban megkezdett Tisza szabályozás változást hozott a település környezetében és életében. A folyó medrének átalakítása után az árterek nagy része megszűnt, új mezőgazdasági területek nyíltak meg, ugyanakkor a táj és a hagyományos ártéri életmód alapvetően átalakult. 

Tehát az ártéri jelleg  kiolvasható Polgár helyneveiből. Erre példa a Kis Nádastó, és a hozzá kapcsolódó kifejezések, mint például a Kis-Nádastói-dűlő, Kis-Nádastói-domb. A Nádastavat már az 1870-es években is ezen a néven ismerték. Jelzőjéből következtethetünk arra is, hogy létezik egy Nagy Nádastó is, és ez így is van. A Nagy Nádastó egy mocsaras, lápos területet jelöl, amely tele volt náddal.  A Selypes folyó neve is számos további helynévben jelenik meg. A Selypes észak felől érkezik Polgár területére, és a Tiszával párhuzamosan folyik végig a határán. Nagy-Selypes-köz, Kis-Selypes-köz, Selypes-farok – ez utóbbi egy mellékága lehetett – és Selypes-híd nevei mind a folyóhoz kötődnek. Nem csak a Selypeshez kötődő helynevek magas száma, de a Selypes-híd is jelzi, hogy ez a korábban nagyobb vízfolyás meghatározó volt a polgáriak számára. A figyelemfelkeltő nevű Csikord-ér a Selypesbe folyik, nevét az Árpád-kori Csikor személynévből kapta, melyhez a -d helynévképző kapcsolódik, birtoklást jelölve. A helyi emlékezet szerint azonban a név a folyóban, valamint az azonos nevű tóban egykor bőven élt csíkokat jelöli. 

Malomzugi-dűlő neve azt jelzi, hogy a vizes területek adottságait ki is használták a helyiek. A dűlő a település északi határrészén helyezkedik el, jelenleg egy szántóföld a Selypes mellett. A helyiek egy régi gőzmalomra emlékeznek, míg a helytörténeti irodalom egy korábbi vízimalomhoz köti a nevet.

A Szégyés nevű határrész Polgáron egy olyan alacsonyan fekvő földterület, ahol feltehetően ideiglenes, vagy korábban állandó tó, illetve mocsaras szakasz alakulhatott ki. A helynév valószínűleg a szégye szóból ered, amely botokból készített halfogó eszközt vagy berendezést jelent: Tehát ez a földszakasz a halászatról kapta a nevét. Nemcsak az itt összegyűlő vízre következtethetünk a nevéből, hanem egy újabb jelét kaptuk a vízzel összefüggésben lévő gazdálkodásnak. Szégyés foka, Szégyés-hát, Szégyés laposa, Szégyés-oldal, Szégyés-háti-tanya – mind a Szégyéssel kapcsolatos megnevezések, melyek ehhez a laposabb vízgyűjtő területhez viszonyított pozíciójukról kapták a nevüket. A Szégyés foka például egy, a Szégyés vizét leeresztő vízfolyás lehetett, mert a fok az árvíz, a víz ki- vagy beáramlását szabályozó víznyílást jelenti.

A Morotva-köz neve arra utal, hogy itt egy egykori folyómeder húzódott. A morotva ma is ismert földrajzi szakszó, amely olyan holtmedret jelöl, amely a folyó természetes mederváltozásával alakult ki. A Tisza szabályozása előtt a folyó gyakran változtatta medrét. A Morotva-köz ennek a régi vízrajznak az emlékét őrzi.