5 dolog, amit nem tudtál a matyókról
A matyó népművészet ma már a magyar kultúra egyik legismertebb és leglátványosabb eleme. A színes hímzések, a gazdagon díszített viseletek és a „matyó rózsa” szinte mindenki számára ismerősek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindent tudunk róluk. Lássuk komplexen a képet!
- Blog
- Fun fact
- Mezőkövesd
1. A matyókat „fel kellett fedezni”
Ma természetesnek vesszük, hogy a matyók a magyar népművészet egyik jelképei, de ez nem volt mindig így. A 19. század második felében a matyó népművészet „felfedezésének” különleges oka volt. Az ekkor kialakuló és intézményesülő tudományok, mint a néprajztudomány, a megfelelő szakmai kritériumok mentén kutatta a magyar népi kultúrát. Azonban velük, a tudományos világgal párhuzamosan kialakuló folyamatoknak köszönhetően került a fókuszba a matyóság. Mondhatni, kiváló marketinget kapott.
Hogy mi történt pontosan? A 19. század vége és a 20. század első évtizedei azt az időszakot fedték le, amikor az ősi néplélek, a romanticizált nemzeti karakter erőteljesen foglalkoztatta az önmagát megismerni kívánó magyarságot. A nemzeti kultúra szimbólumrendszerébe pedig a népművészet produktumait is igyekeztek beemelni. Erre pedig a matyó kultúra volt az egyik legalkalmasabb – vizuális látványossága mellett a matyó emberekhez társított sztereotípiák is nagyon jól illeszkedtek az ekkor konstruálódó magyarságképbe. Ez volt az oka annak, hogy a háziipart pártoló arisztokrácia, a kortárs írók és művészek a matyóság felé fordultak.
Emiatt lett a matyóság a kalotaszegiek mellett az egyik leginkább „reprezentatív” népcsoport. Mindez mondhatni egyfajta kulturális kiválasztódás eredménye volt.
2. A „matyó kép” inkább mítosz volt, mint valóság?
A matyókról kialakult közismert kép elsősorban nem a tudományos kutatásból származik. A romantikus, idealizált matyóság-képet inkább művészek, írók és arisztokraták formálták meg. Például 1911-ben Tarnay Gyula borsodi főispán rendezésében matyó lakodalmat tartottak az Operaházban, ahol mágnások öltöztek matyó népviseletbe. Ez is azt jelzi számunkra, hogy a díszes, színes hímzéseik, látványos népviseletük miatt romantikus narratívát építettek a matyó nép köré, és divatot csináltak belőle. A kiemelt figyelem főleg Izabella főhercegasszonynak köszönhető, aki szerette volna támogatni a matyó népi ipart, ezért lett matyó témája az 1911-es operabálnak. Sőt, később ő is elutazott Mezőkövesdre, hogy saját szemmel lásson egy matyó menyegzőt.
Matyók 1908-ban
Kép forrása: Fortepan, adományozó: Morvay Kinga
3. A matyó viselet „túl színes” volt, és ezért lett híres
A korabeli leírások gyakran „rikítónak”, „keletiesnek” nevezték a matyó viseletet. Pont ez a feltűnő, élénk színvilág és gazdag díszítés tette különlegessé és emlékezetessé. Hiszen a magyar népművészetben használt hagyományos színvilágtól eltérő, nyitottabb színhasználat jellemezte a Mezőkövesd környékéhez köthető viseletet.
Ezzel nem csak feltűnőbb volt a matyó viselet, mint más néprajzi tájak jellegzetes ruhái, hanem a már említett, romanticizált képhez is jobban illeszkedett. Hiszen a 19. század végén a tipizált és idealizált magyar karakterét keresték, mind öltözködésében, mind személyiségjegyekben, mind pedig antropológiai vonásaiban. Ehhez pedig szükség volt a keleti jegyekre is. A színes, díszes motívumokat pedig ehhez kötötte a közvélemény, így a mezőkövesdi matyó gazdában a legősibb magyar földművest, feleségében pedig a Emese fejedelemasszony méltó, magyar leszármazottját keresték.
A népcsoportot emellett szorgalmukkal, munkabírásukkal és fegyelmezettségükkel is jellemezték. Ezek a tulajdonságok jól illeszkedtek a korabeli „ideális magyar paraszt” képéhez, így tovább erősítették a matyók reprezentatív szerepét.
4. Egy lakodalom tette őket országosan ismertté
A matyók igazi áttörését egy látványos esemény hozta meg: az 1896-os millenniumi kiállításon bemutatott matyó lakodalom. Mai szemmel igazi performanszként tekinthetünk az eseményre. A Magyar Néprajzi Társaság ugyanis egy néprajzi falut húzott fel a millenniumi kiállítás keretei között. Itt építették fel a matyó házat is, melyet ezzel a látványos produkcióval tettek ismertebbé.
Mi is volt pontosan ez a matyó lakodalom? Az történt, hogy egy házasulandó matyó pár valódi esküvőjét rendezték meg: Igazi érvényes házasságkötés, és matyó népszokások szerinti lakodalom. Csak épp a nászmenet Mezőkövesd főútja helyett az Andrássy úton vonult végig. A vőlegény a 23 éves Gáspár József volt, a menyasszony pedig a 18 éves Csörmöcz Mária. Az esküvőt a terézvárosi plébániatemplomban tartották. A lakodalom pedig a millenniumi világkiállításon felépített „Debreczeni csárdában” volt. A lakodalom után matyó szokás szerint a vőlegényes házhoz vitték a párt szekéren, ez most a világkiállítás matyó háza volt. Itt folytatódott a mulatozás, ahová jeggyel lehetett bejutni. A főváros közönsége számára ez egy élő, színes „népi látványosság” volt. A siker óriási volt: ettől kezdve a matyó kultúra visszavonhatatlanul bekerült a magyar közgondolkodásba.
Matyók Mezőkövesden 1933-ban
Kép forrása: Fortepan, adományozó: Bor Dezső
5. A matyó hímzésből divat és üzlet lett
A 20. század elején a matyó hímzés már nemcsak hagyomány, hanem komoly gazdasági tényező is volt. Kiállításokon, nemzetközi eseményeken jelent meg, sőt divatba is jött. Például az Országos Magyar Háziipari Szövetség Mezőkövesden telepet is létesített a varratáshoz, majd 1912-ben a helyiek saját Háziipari Szövetkezetet hoztak létre.
Arisztokraták és művészek támogatták a terjesztését, sőt külföldre is eljutott. A kereslet növekedésével azonban megjelent egy „tömegtermelt” változat is: egyszerűbb, olcsóbb, a városi ízléshez igazított hímzések készültek. Azonban szerencsére a matyóság hirtelen jött ismertsége a kultúrának és a tudománynak is kedvezett. A helyi értelmiségi réteg a hirtelen felfedezett mezőkövesdi hagyományok támogatását, megőrzését és tudományos szakmai színvonalú bemutatását is fontosnak tartotta. Így már a század elejéről folyamatosan voltak olyan kezdeményezések, melyeknek köszönhetően a matyó hagyományok tovább élhettek, kiüresedés helyett újabb tartalommal megtöltve tovább gazdagodhattak. Ezeknek az embereknek az emlékét Mezőkövesden kiemelten ápolják és őrzik.
Összegzés: Egyszerre hagyomány és konstrukció
A matyó népművészet története jól mutatja, hogy a „hagyomány” nem mindig változatlan örökség. A matyók esetében a nemzeti identitásépítés, a művészet, a turizmus és a gazdaság együtt formálta azt a képet, amelyet ma ismerünk.
A hagyomány tovább él és lüktet, éppen ezért olyan izgalmas ma is.
Szakirodalom/cikkek:
- Kisjankó Bori százrózsájától a világörökségig- kultúra.hu
- Vadas József: Matyó sztori in Kritika 1981. 4. szám
- Fügedi Márta: A matyó népművészet „felfedezése” in Etnographia, 1996. 107. évf.
- Fügedi Márta: A matyó lakodalom néprajzi látványossággá válása. in Ethnographia 1989. 100. évf
Sajtó:
- Vasárnapi Újság 1911. 8. szám