Kőbánya a 18–19. században a kőfejtés, téglagyártás és kiterjedt szőlőművelés központja volt. Budapest szőlőinek nagyrésze a mai Kőbánya területén volt, emiatt is keletkezett a ma ikonikusnak számító Csősztorony. Egyébként ma ez az utolsó csősztorony Budapesten. Még Pest város Magisztrátusának indítványozására épült fel 1844-re, Zofahl Lőrinc és Brein Ferenc tervei alapján ez a romanticizáló gótika elemeivel díszített épület a kőbányai Ó-hegy legmagasabb pontján. 

A Dualizmus korára már megjelent itt Dréher Antal sörgyára, amely a mai napig a kerület egyik jelképe. A már használaton kívüli kőbánya alagútrendszerére a söröshordók tárolásához volt szükség. A gyár a fejlődő, modernizálódó Magyarország egyik ikonikus intézménye. 

Később a városrész a vasúthálózat fejlődésétől és a külvárosi elhelyezkedéstől nem függetlenül egyre inkább ipari jelleget öltött. Napjainkra ez a kettősség jellemzi. A jelenben Kőbányán fontos szerepet kap a kultúraközvetítés és a közösségépítés. A tudomány és tudás tiszteletét jól szemléltetik az önkormányzati pályázatok, önkormányzati támogatások, programok, együttműködési megállapodások. Pl. a „Kémia mindenkinek” programhoz csatlakozás – Magyar Kémikusok Egyesülete, Phd verseny, Kőbányai közoktatás – 150 év programsorozat.