BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 METHOD:PUBLISH CALSCALE:GREGORIAN PRODID:-//WordPress - MECv7.34.1//EN X-ORIGINAL-URL:https://tudomanybarat.hu/ X-WR-CALNAME:MTA - Tudománybarát Település Mozgalom X-WR-CALDESC: X-WR-TIMEZONE:Europe/Budapest BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest X-LIC-LOCATION:Europe/Budapest BEGIN:DAYLIGHT TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:CEST DTSTART:20260329T030000 RRULE:FREQ=YEARLY;BYMONTH=03;BYDAY=-1SU END:DAYLIGHT BEGIN:STANDARD TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:CET DTSTART:20261025T020000 RRULE:FREQ=YEARLY;BYMONTH=10;BYDAY=4SU END:STANDARD END:VTIMEZONE REFRESH-INTERVAL;VALUE=DURATION:PT1H X-PUBLISHED-TTL:PT1H X-MS-OLK-FORCEINSPECTOROPEN:TRUE BEGIN:VEVENT CLASS:PUBLIC UID:MEC-836082d549f4deda76377758afa279f6@tudomanybarat.hu DTSTART;TZID=Europe/Budapest:20260128T173000 DTEND;TZID=Europe/Budapest:20260128T180000 DTSTAMP:20260124T142354Z CREATED:20260124 LAST-MODIFIED:20260124 PRIORITY:5 SEQUENCE:70 TRANSP:OPAQUE SUMMARY:
Szekszárdi művészettörténeti szabadegyetem – „A csárdánál törpe nyárfaerdő…”

az alföldiek

DESCRIPTION:\n\n\nMűvészetek Háza\nSzekszárd\n \n\n \n \n„Vár a Szajna s elrejt a Bakony…” – A 20. század első felének magyar képzőművészete – Dr. Aknai Tamás, professor emeritus, művészettörténész előszava a Művészettörténeti Szabadegyetem 2025-26-os évadához\n \nHangulatkeltő hasonlatként különös képet idézünk fel. A kép nem idegen a feladatunktól, de ha az egy jéghegyé, már magyarázatot követel. Különösen akkor, ha a magyar képzőművészet történetében kísérlünk meg mélymerüléseket végezni. Mert a jéghegyek is sokfélék lehetnek. A vízszintek felett nagy táblára hasonlítanak, míg mások kupolaszerűek. Vannak ék alakú, egy vagy több csúccsal rendelkezők. 9/10 részük azonban a víz felszíne alatt rejtőzködik. A hasonlat? A magyar kultúra felszínén őrzött, jól látható csodálatos teljesítmények hátterében – mint egy jéghegy esetében is az egykori gleccser rétegei – láthatóvá tehetők a felszín minőségeit alátámasztó keresések, fiakók, vállalások és bukások, félsikerek és elhallgatások. Emberi választások, sorsok. A műalkotás a szépség, a harmónia vagy a jelentések komplexitásának sokszor titokzatos üzenetei miatt – a kultúrák történeti idejétől függetlenül – ma is az érdeklődés középpontjában áll. Észre kell azonban vennünk, hogy a 20. század első felének nemzeti kultúrájában új és hangsúllyal rendelkező helyet kapott a klasszikus művészet normáinak érvényesülése mellett az avantgárd művészet is. A nemzeti sajátosságok kifejezése mellett a nemzet feletti kulturális igazodások, egyeztetések igénye. Mint afféle antitézis, melyben az elvont természetű, a groteszk, abszurd műalkotások közös szervezőelve: az eszmény meglétének vagy éppen hiányának érzékisége jelenti a szintézis alapját. A tíz „fejezetből” álló sorozat kísérletet tesz arra, hogy a 20. század magyar vizuális művészet történetének 1890-től 1945-ig tartó folyamatát az egymást kiegészítve teljessé tevő művészek, műfajok, műalkotások, mozgalmak kevéssé ismert, de egymástól elkülöníthető egységeiben, alkalmanként 100-150 műtárgy segítségét igénybe véve mutassuk be.\n \nA hetedik előadás címe: „A CSÁRDÁNÁL TÖRPE NYÁRFAERDŐ…” – AZ ALFÖLDIEK\n \n \nAba Novák Vilmos révén a Római Iskola valamelyest összekapcsolódik az Alföldön élő művészek és művésztelepek törekvéseivel. Aba Novák 1930-tól állandóan visszatért a Szolnoki Művésztelepre. Sok zsáner- és tájképet festett az Alföld életéből vett jelenetekkel, kedvelt témája a vásár és a cirkusz világa volt. Ha azonban az alföldi művészetről beszélünk, nem valóságos iskoláról van szó. Alföldi iskola, illetve alföldi festők néven emlegeti a művészettörténet azokat a festőket, akik a XX. század első felében Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Baján, Debrecenben, a Szolnoki Művésztelepen, azaz a Nagyalföldön működtek. Művészeket, akik tisztelték Munkácsy Mihályt és a nagybányai festőket és céljuk volt életük tereit megfesteni olyannak, amilyennek ők látták. Közben különböző irányokban fejlődött a stílusuk, realista, szimbolista kompozíciók kiteljesítése; expresszionista, konstruktív, posztimpresszionista irányokba való elmozdulás is jellemzi munkáikat. Endre Béla, Tornyai János, Nagy István, Koszta József, Rudnay Gyula, Holló László mellett Mednyánszky Lászlót is az alföldi festők sorához kapcsolhatjuk. A székely Nagy István az alföldi festészet egyik meghatározó egyénisége lett, tömör nyelvezete, hangsúlyozott szerkezetessége hatást gyakorolt a későbbi hódmezővásárhelyi festőkre is. Utóbbi városban és Szolnokon is a mai napig munkálkodnak festők, akik elődeik tradíciójának megújításán, kiteljesítésén dolgoznak. Figyelemre méltó Pásztor János szobrász kapcsolata az alföldi festőkkel. Hódmezővásárhelyen az 1900-as években barátságot kötött Rudnay Gyulával, Endre Bélával, Tornyai Jánossal, akik éppen egy műteremben festettek. Pásztor művészetének emberábrázolása hasonlatos az alföldi festőkéhez. 1909-től rövid időre Rubletzky Géza (1881-1970) szobrász is csatlakozott Tornyaiékhoz. Rubletzky és Tornyai közös kiállítást is rendeztek Hódmezővásárhelyen. Az alföldi iskola céljait később a Hódmezővásárhelyi Művésztelep vitte tovább. Érintőlegesen később is több festő követte az alföldi iskola stílusát. Szinte valamennyi jeles alföldi festő és a körükbe sorolható szobrászok munkásságát bemutatja állandó tárlatain a hódmezővásárhelyi Alföldi Galéria.\n \n URL:https://tudomanybarat.hu/events/europa-folyoin-amszterdamtol-a-fekete-tengerig-bonczok-norbert-eloadasa/ LOCATION:Szekszárd END:VEVENT END:VCALENDAR